Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Hiperaktivitás, figyelemzavar

A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD = Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) az iskoláskorú gyermekpopulációban 3-5%, a fiúk körében jóval gyakrabban fordul elő.

Leggyakrabban 6-8, illetve 11-12 éves kor körül fordulnak a problémával szakemberhez, amely az iskolakezdéssel valamint a magasabb iskolai követelményekkel hozható összefüggésbe. A diagnózis felállításakor a klinikus bizonyos számú (9-ből 6) típusos tünet együttállását igazolja, melyek már 7 éves kor előtt fennálltak, és legalább két területen (család, iskola, kortársak) zavarja a mindennapi életvitelt. Megkülönböztetünk figyelmetlen, hiperaktív-impulzív , valamint kombinált altípust.

Figyelmetlenség tünetei (legalább hat tünet 6 hónapig fennáll):

  • Gyakran nem figyel megfelelően a részletekre
  • Gyaran nehézséget jelent a figyelem megtartása
  • Gyakran úgy tűnik, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá
  • Gyakran nem követi az instrukciókat vagy elmarad a feladat befejezése
  • Gyakori nehézsége támad feladatok és tevékenységek megszervezésében
  • Gyakran elkerüli vagy ellenáll a tartós feladatok elvégzésének
  • Gyakran elveszíti a dolgait
  • Gyakori, hogy könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek
  • Napi tevékenységében gyakran feledékeny

Hiperaktivitás-impulzivitás alábbi tüneteiből legalább hat:

Hiperaktivitás:

  • Gyakran babrál, ülésen fészkelődik
  • Gyakran elhagyja a helyét
  • Gyakran rohangál vagy ugrál
  • Gyakran nehézségei vannak az önálló, nyugodt játékban
  • Gyakran izeg-mozog
  • Gyakran túlzott mennyiségű a beszéde

Impulzivitás:

  • Gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna
  • Gyakran nehézsége van a várakozással
  • Gyakran félbeszakít másokat

A hiperaktivitás rendellenesség tünete minden gyermekben megfigyelhető egy-egy adott időszakban. Az egyértelmű különbség az egészséges és hiperkinetikus gyermek között abban mutatkozik meg, hogy a tünetek súlyosak, áthatóak, éveken át fennállnak, nem stresszteli eseményekre adott reakciók. Az ilyen gyerekek gyakran népszerűtlenek a kortársaik között, problémáik vannak a szüleikkel, tanáraikkal. Gyakran egyéb problémákkal társul: tanulási, magatartási zavarok, hangulatzavar, autizmus, poszttraumás stressz-szindróma.

A kezelés egyik legfontosabb pillére a gyógyszeres, elsősorban pszichostimuláns kezelés, mely az esetek 80%-ban hatásos. Emellett nagy jelentősége van a különböző pszichoterápiás módszerek, mint kognitív viselkedés terápia, csoportos szülői, tanári tréningek alkalmazásának.

Tanácsok hiperaktív-figyelemzavar szindrómás gyerekek neveléséhez:

Jól szervezett környezet

A hiperaktív-figyelemzavaros gyerek figyelme könnyen terelhető, ezért fontos számára az egyszerű, ingerszegény környezet. Legyen meghatározott helye a holmijainak, a különböző szükséges eszközöknek. Időbeosztása rendszeres, de rugalmas legyen. A nagyobbak már maguk készítsék el, szükség szerint felnőtt segítséggel, az időbeosztásukat.

Határozott szabályok

Következetesen betartott szabályrendszert kell a gyerek köré építeni. Minél kevesebb, de nagyon szigorúan betartott szabályra van szükség. A gyereknek legyen nagy szabadsága a szabályokon belül, de bizonyos határokat soha ne léphessen át súlyos következmények nélkül.

A szabályoknak kiszámíthatóknak kell lenniük, hogy a gyerek tisztán láthassa előre, milyen következménnyel kell számolnia valamely szabály megsértésekor. A következmény lehetőség szerint igazából is a tettből következzen. Állítsunk fel fontossági sorrendet, és a következmény a tett súlyával legyen arányos.

Büntetés és jutalmazás

Csak az azonnali jutalmazás vagy büntetés lehet hasznos. Az ígéret vagy fenyegetés nem ér semmit. Ehhez tartozik az „egyszer mondom” szabály. A gyerek viselkedésének befolyásolása két mozzanatból áll: ráhatás, amelynek során a gyerek a kívánt tevékenységet elvégzi, majd a jutalmazás, amely megerősíti az adott tevékenységet. A ráhatással el kell érni, hogy a gyerek megtegye, amit elvárnak tőle.

Ha a gyerekkel közölni akarunk valamit vagy utasítást adunk, érintsük meg a vállát vagy a karját, hogy figyelmét magunkra irányítsuk. Keressük a tekintetét, de természetesen nem kell rámerednünk. Ha szükséges, ismételtessük el vele a közölteket, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban figyelt ránk.

A következmény azonnali legyen, ha a ráhatás nem éri el a célját. Hasonlóan a jutalmazás is azonnali legyen. A hiperaktív gyerekek szeretik a mozgást, a társas helyzeteket, az újdonságokat, az élményeket. Ezeknek jutalomértékük van, tehát fontos szerepet kell kapjanak a nevelésben.

A büntetés más gyerekekhez képest kevésbé hat a hiperaktív gyerekekre. A túl erős büntetés bénító hatású lehet, és nem várt reakciókat okozhat. A legfontosabb a büntetés azonnalisága és elkerülhetetlensége. Mértéke az elkövetett tett súlyosságával legyen arányban.

Hiperaktív gyerekek esetében a leghatékonyabb büntetés a depriváció. Minthogy állandóan mozogniuk kell, és állandóan a figyelem középpontjában szeretnének lenni, ezért a vonzó aktivitások megvonása és az elkülönítés lehet hatásos büntetés.

Értékelés

Mindig a gyerek tettét, és ne a gyereket magát értékeljük. Igazán csak a konkrét tett megerősítése hatásos.

Dicséret esetén az értékelésbe foglaljuk bele, hogy mi az, amit jónak találtunk. Például „Nagyon szépen elraktad a füzeteidet, így máris játszhatunk egy kirakós játékot az asztalon”.

A negatív értékelést kerüljük el. A hiperaktív gyerek amúgy is negatív önértékelését erősítenénk meg a mindenféle ócsárlással, jelzőkkel és kritikákkal. Ehelyett konkrét utasításokat adjunk abban az esetben, amikor a gyerek valamilyen nemkívánatos tevékenységet folytat. Tiltás helyett a megfelelő viselkedést hangsúlyozzuk. Nem azt mondjuk, hogy „Ne ordibálj!”, hanem „Légy szíves, halkabban beszélj, mert nagyon kellemetlen ez az ordítozás!”, vagy „Ne szaladgálj!” helyett „Lassan menj a folyosón, nehogy elgázolj valakit!”.

A figyelem felkeltése

Ami érdekli a gyereket, arra kitartóan tud figyelni. Olyan módon kell információkat átadni, ami megfelel vezető információfelvételi és -feldolgozási módjának, vagyis képi-vizuális, mozgásos.

Megelőzés

A konfliktusokat mindig a legjobb megelőzni, mert mikor már kitört a dühroham, vagy a gyerek nem teljesítette a feladatát, sokkal nehezebb higgadtan rendezni a helyzetet.

A hiperaktív gyereknek segít, ha az időbeosztást készítünk, vagy naptárt vezet. Előre tudatjuk vele az előtte álló változásokat, feladatokat, és felkészítjük azáltal, hogy idői közelgését jelezzük. (Pl. „Jövő héten, három nap múlva, két nap múlva megyünk az új iskolába” vagy „Két órád van a házi feladatra”, „Még egy órád van” stb.)

Csak olyan feladatot adjunk, amely nem haladja meg jelentősen a gyerek lehetőségeit. Minél konkrétabb utasításokat adunk, annál valószínűbb, hogy el tudja végezni a feladatot. (Pl. „Rakj rendet!” helyett: „Tedd a szekrénybe a ruháidat!”, majd ha ezt megtette, akkor „Tedd a polcra a játékokat!” stb.)

A hiperaktív gyerekek nagy része egyszerűen nem is tudja, hogyan kell „jól” viselkedni. Ezért fontos, hogy mindig tudassuk velük, hogy pontosan mit várunk el tőlük. Ezt sajnos nem egyszer, hanem ha kell, minden alkalommal el kell mondani, amikor abba a helyzetbe kerül. Ráadásul a lehető legtömörebben. Minél tovább magyarázunk egy hiperaktív gyereknek, annál kevesebbet fog fel a mondanivalónkból.

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér