Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

DERMEDTSÉGTŐL A MOZGÁSIG

A fizikai aktivitás szerepe a lehangoltság és a téli depresszió leküzdésében

Korai esteledés, reggel sötétben órára ébredés, nyúlós, nyirkos, nehezen induló reggelek, hideg, latyak, köd, ónos eső. Mind a téllel együtt járnak, és sokunk számára megnehezítik ezeket a hónapokat. Van, aki érzékenyebben reagál a természet körforgása diktálta változásokra. Levertség, nyomott hangulat, aluszékonyság, fokozott étvágy, társas helyzetektől való visszahúzódás, munkában csökkent teljesítmény jelentkezhet.

Nagyon fontos, hogy amennyiben ezek a panaszok a depresszió egyéb tüneteivel társulnak (pl. érdeklődés elvesztése, negatív gondolatok az énnel, a világgal és a jövővel kapcsolatban), és olyan mértékben vannak jelen, hogy ellehetetlenítik a személy mindennapi életét, munkavégzését, társas kapcsolatait, mindenképpen szakemberhez kell fordulni.

Akár a klinikai értelemben vett depresszióról, akár csupán lehangoltságról van szó, a változásban fontos szerep juthat többek között a testmozgásnak. A depresszió gyógyításában járatos szakemberek nagyon fontosnak tartják a mozgást a pszichoterápiás, ill. gyógyszeres kezelés mellett is. Az alábbiakban erről lesz szó bővebben.

A téli sportok, a sí, szánkózás, korcsolyázás, hógolyózás, kirándulás megannyi lehetőséget kínálnak a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Fontos szerepük lehet pusztán a mozgás miatt is: a testmozgás számos jótékony élettani hatással bír, többek között olyan idegi- és hormonális folyamatok működését teszi harmonikusabbá, amelyek a hangulati fekvés szabályozásában vesznek részt. A rendszeres mozgás különösen szellemi foglalkozást végző személyeknél lehet fontos, mivel teljesen eltérő jellegű igénybevételt és fáradtságot jelent a benti, íróasztal mellett végzett munkához képest, mintegy kiegyensúlyozza azt.

A jótékony fiziológiai hatásokon túl a sportolásnak számos olyan vonatkozása van, amely védő faktorként működhet a depresszióval szemben. Nézzünk meg ezek közül párat!

Minden fizikai aktivitás igen összetett mozgássorozatot jelent. Ez olyan mindennapi tevékenységekre is igaz, mint a járás, vagy az evés. Mivel ezekben az esetekben felnőtt embereknél automatikusan lepergő mozdulatsorokról van szó, gyakran csak egy-két éves tipegők vagy valamilyen központi idegrendszeri problémával élők (pl. agyvérzés következtében mozgáskorlátozottá vált személyek) láttán szembesülünk azzal, mennyire nem magától értetődő, hogy a kanalat a szánkba tudjuk tenni, úgy hogy maradjon is rajta a levesből. Sportoláskor gyakran szokatlan, új mozgássorozatokat kell megtanulnunk, begyakorolnunk. Ez először teljes figyelmi kapacitásunkat leköti, és jó esetben kihívást, élvezetet nyújt számunkra. A sportolók jól ismerik a flow-t, vagy más néven áramlatélményt, amely akkor áll elő, amikor a feladat szabta kihívás és a készségek szintje többé-kevésbé egyensúlyban van, a feladat önmagában véve élvezetes, és szinte teljesen „beszippantja” a mozgássort kivitelező személy énjét. E folyamat során a személy készségei egyre ügyesednek, így ahhoz, hogy áramlatban maradhasson egyre nehezebb, összetettebb mozgássort kell végrehajtania. Ezek az élmények sok örömöt nyújtanak, ébren tartják a személy belső motivációját az adott sportág iránt, a kompetencia, énhatékonyság érzését adják.

Ezek önmagukban is fontos lelki egészségvédő szereppel bírnak. Az áramlat azonban ezeken felül még egy fontos fegyverrel rendelkezik a hangulatzavarokkal szemben. A depresszióban szenvedő személyek nagy része küszködik ruminációval, ez hosszas tépelődést, rágódást jelent, ismétlődő gondolatokat az énnel, és gyakran a múlt egy-egy eseményével kapcsolatban. Megoldást nem nyújtanak, viszont gyakran logikai gondolati hibákat, kognitív torzításokat lehet bennük tetten érni, amelyek egyre inkább vakvágányra viszik a depresszióval küszködő személy érzelmi életét, életvezetését. A flow élmény nagyon intenzív koncentrációt kíván meg, az éppen végzett tevékenység teljesen leköti a személy figyelmi kapacitását. Így egy áramlatteli úszás, síelés, stb. szinte „kisöpri” a negatív gondolatokat, egyszerűen nem teszi lehetővé a kényszeres tépelődést a sportolás ideje alatt. Később pedig azáltal segíthet, hogy a memóriában hozzáférhető lesz olyan, viszonylag friss emlékként, amely nem illeszkedik az örömtelen, motiválatlan belső állapotra felfűződő emlékek sorozatába.

A sport a többi emberrel való érintkezésre is módot adhat, a csapatsportok esetében ez egészen nyilvánvaló. Itt a siker érdekében szinte pillanatról pillanatra „össze kell dolgozni” a többiekkel, s közben folyamatos visszajelzést kapunk arról, hogy amit teszünk, jó-e vagy változtatni kell a mozdulatainkon, stratégiánkon. Más, magányosan végezhető sportoknál is érdemes másokkal társulni. A közös beszélgetések oldják a magány, egyedüllét érzetét, emellett – akárcsak egy kosárlabda mérkőzésen vagy egy teniszpartin - itt is folyamatos visszajelzést kapunk saját viselkedésünkről. Ez sok esetben jótékony módon korrigálja azt a képet, ami bennünk él saját magunkról egy-egy borongósabb héten.

A túrázás és a szabadtéri sportok friss levegőhöz és napfényhez is juttatnak bennünket. A fény nagyon fontos olyan hormonszerű anyagoknak a termelődéséhez, amelyek a hangulatunk szabályozásában játszanak szerepet. Ezen túlmenően az embernek természetes igénye, hogy belesimuljon valami nála hatalmasabb egészbe. Ez a nagyobb egész nemcsak a szociális környezet lehet, hanem maga a természet is. A téli kirándulások alkalmával tapasztalható meg, milyen különös arcát mutatja ilyenkor az erdő, s benne a túlélni akaró és tudó élőlények.

Bimbó Melinda - pszichológus

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér