Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVIII. évfolyam 2011. 05-06 szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A HIDEG LÁNYOK

A mese:

Egyszer volt, hol nem, volt két gyümölcslány. Furcsa módon ezek a lányok a jég birodalmában éltek. Ott is sütött a Nap az égen, de szerencsére nagyon picike volt, és nem nagy erővel melegített, mert a lányok nem szerették a meleget. Azon imádkoztak, nehogy közelebb jöjjön a Nap, mert az nekik árt. Jégkunyhóban éltek, a kunyhó közepén tűz égett, de ez nem melegített, hideg tűz volt. Egyszer a Nap közelebb jött a jégbirodalom fölött, nagyobb lett és erősen sütött. A gyümölcslányok azon imádkoztak, hogy távolodjon a Nap, csökkenjen a melege. A Nap meghallva a könyörgést, hátrált és egyre kisebb lett. Amikor a Nap már csak öklömnyi volt, a két gyümölcslány odarohant, és darabokra törte. Ekkor bizony sötétség támadt,és a gyümölcslányok félni kezdtek. Végül úgy döntöttek, hogy egyezkedni kellene a darabokra tört Nappal, mégis csak szükségük van rá.

A valóság:

A történet kitalálói nagycsoportos óvodások, akik inkább szorongónak mondhatók. Különböző okokból, de nagyon akarnak teljesíteni, nagyon meg akarnak felelni minden elvárásnak.

Mi állhat a történet hátterében?

Nagyon gazdag, sokféle értelmezési lehetőséget sűrítő történetet találtak ki a gyerekek. Ha a gyümölcslányok szerepére gondolunk, akkor az jut eszünkbe, hogy egészség, érés, termékenység, gyarapodás, napfény stb. Csupa olyan dolog, ami nem a jég birodalmának „tartozéka”. Miért kellett a kunyhóban égő tűznek hideg tűzzé lenni? Miért ellenség a Nap? Miért kerestek a Naptól távoli életteret a gyümölcslányok? Hogy kerülnek a jég birodalmába azok, akiknek a létükhöz, „beérésükhöz” a Nap nélkülözhetetlen? Miért támadnak a Napra? Miért döntenek mégis úgy, hogy szükségük van rá? Ebből a gazdag értelmezési lehetőséget kínáló történetből csak egy lehetséges szálat emelnék ki. A Nap ebben a történetben alapvetően a szülők alteregója, a felnőttek szimbóluma. Előfordul, hogy a felnőttek elvárásai jócskán és tartósan meghaladják a gyerekek aktuális fejlettségi szintjét. Előfordul az is, hogy a gyerekek erőn felül teljesíteni akarnak, hogy megfeleljenek a fel-nőtteknek, hogy azt érezzék: „elégedettek” velük. Egy ilyen helyzet a gyerekekben felszínre hozhat sokféle negatív dolgot: frusztráció, teljesítményszorongás, agresszió stb. Ennek az egy értelmezési síknak az átgondolása is már ad némi magyarázatot a feltett kérdésekre. Menekülnének egy olyan világba, ahol nem sok jut a Napból, ahol nem kell megfelelni. A felnőttek és az „önként” vállalt elvárások miatt felhalmozódott negatív érzések dolgoztak a gyümölcslányokban, amikor összetörték a Napot. Szinte önvédelem részükről, hogy távol akarják tartani a Napot (mely a tekintélyszemélyeket, a sokféle elvárást is szimbolizálja). A gyerekek eközben pontosan tudják, hogy számukra nagyon is fontos a Nap (a felnőtt), hiszen saját érésük, gyümölcslétük megvalósítása nélkülük elképzelhetetlen.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

AKI MÁSNAK VERMET ÁS…

Sajnos, nem mindig maga esik bele. Legtöbbször a kiszemelt áldozata lesz a károsult, miközben a gödörásó maga sértetlen marad.

A közmondás konkrét kiindulása a csapdaállítás. Állatok vonatkozásában sajnálatos módon még mindig alkalmazzák a gödör- vagy hurkos, hálós, ketreces csapdákat, ami az állatoknak hosszan tartó és borzalmas szenvedéseket okoz, és ezért már törvényellenes, tilos a használata. Emberek számára „finomabb” módszereket, kommunikációs csapdákat, kapcsolati hálókat készítenek.

Munkahelyeken mindig is divat volt a megfigyel(tet)és és az árulkodás. Konkrét csapda lehet a bekapcsolt hang- vagy képfelvevő berendezés, mellyel a kedves kolléga kompromittáló megnyilvánulásokat rögzít. Erre még rátesz, ha provokáló kijelentéseket tesz mondjuk a főnökre, melyhez a gyanútlan megfigyelt csatlakozik, őszintén elmondja a véleményét.

Párkapcsolatban legtöbbször talán a féltékeny fél állít kelepcét. Például a férj azt mondja, hogy nem jön haza egy ideig, de mégis előbb hazatér. Csapda lehet az is, ha a nő flörtölni kezd valakivel, akivel nincs is komoly szándéka, és hitegeti, csak azért, hogy bosszantsa a párját, vagy hogy ezen szórakozzon a barátnőivel.

A politikai életben igen sok a provokáció. Nyilatkozatok, kommentárok, felvonulások, demonstrációk, pénzbeli támogatások (néha talán még lövések is) azért történnek, hogy az ellenfél „ugorjon” erre. Hogy viszontválaszoljon, tiltakozzon, ellenintézkedjen, ellendemonstráljon stb., és erre aztán meg lehet vádolni ország-világ előtt, hogy „na ugye, ők ilyenek” (pl. intoleránsak, homofóbok, rasszisták és így tovább). Ez is csapdaállítás, veremásás. Akit megfenyegetnek, kifosztanak, megvernek vagy megaláznak, próbál elégtételt venni, eközben célt téveszthet, nem az igazi ellenfelét, hanem az ellenérdekű, de vétlen felet támadhatja, nem pedig a provokátort. Lehetséges ennek egy különösen rafinált és kegyetlen változata, amivel „két légy üthető egy csapásra”. A konkrét állati verem esetében egy kecskegidát löknek a gödörbe, mely a panaszos mekegésével odacsalja a tigrist, az aztán ott ragad, és könnyűszerrel elpusztíthatják. Gyerekek körében is előfordul. Peti szán-dékosan eltöri a szomszéd kislány babáját, aztán azt mondja, hogy a bátyja, Dani volt a tettes. A politikában ember vagy embercsoport lesz a csalétek, akit, akiket bűnbaknak kiáltanak ki valamely hangsúlyos ügyben, s ezzel ráuszítanak egy másik személyt vagy csoportot, miközben a cselszövő harmadik a markába nevet.

Az emberi kapcsolatokban, leginkább talán a politikában, nemcsak „veremásást”, hanem „árokásást” is gyakran emlegetnek. Mély gödör vagy szakadék húzódhat képletesen a különféle nézeteket valló és ellentétes érdekű csoportok, táborok között. Ez megakadályozza, hogy „közeledjenek” egymáshoz, értve ezalatt a nézetek közelebb kerülését, egymás jobb elfogadását, a kompromisszum kötését, netán az együttműködést. Egymást szokták vádolni az ellenérdekű felek, hogy a másik mélyíti a szakadékot, hogy a másik nem hajlandó betemetni az árkot. Ezek a széles és mély árkok veszélyesek. Könnyen beleeshetnek a gyűlölködők az egyik és a másik oldalról egyaránt. Azok is, akik kiásták, de azok is, akik csak késlekedtek a betemetéssel.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

A TERMÉSZET EREJÉVEL

Mindenki tudja, hiszen érzi, hogy a jó idő beköszönte pozitív hatással van az ember közérzetére, lelkiállapotára. A késő őszi-téli üresség, sivárság, sötétség és hideg élettanilag gátló hatást fejt ki a hangulatra, az aktivitásra, a szervezet működésére. Mindez megváltozik, felpezsdül akkor, amikor derűsen süt a Nap, langyos a levegő, zöldes árnyalatokat lát a szem, mely hamarosan tarka színekkel bővül, és még a fülünket is kellemes hangok: méhzümmögés, madárcsicsergés éri. Mindezek önmagukban is kellemes élmények, és derűsebbé varázsolják az ember hangulatát. Ilyen állapotban az ember mozgékonyabb, tettre készebb lesz, örömét leli a mozgásban, munkakedve nő. A közvetlen élettani hatások mögött meghúzódik még valami, ha nem is gondolunk rá tudatosan. Érezzük, hogy most megújul a természet, téli tetszhalott állapotukból felébrednek a fák, cserjék és rügyezni, hajtani kezde-nek, a földben nyugvó gyökerek, virághagymák is felélednek és újból életre kelnek. Ettől az ember is úgy érezheti, hogy lehet és kell változtatni rossz szokásain, valami újat kell kezdeni.

Nemcsak társadalmi lény az ember, hanem természeti is. A természet nemcsak tavasszal, hanem minden évszakban nyújthat támaszt, vigaszt, kikapcsolódást, felfrissülést. Tudjuk, nagyon sokan szeretnek kirándulni, és ilyenkor a szabad levegőn való mozgás, a tájak és a természet sokféle szépségének látványa óriási örömöt ad. A gyönyörködésen túl különleges, transzcendens élményt nyújt a természettel való érezhető egység, egybeolvadás.

A kies tájakon kívül a természet egyik fő alkotórésze a növényvilág. Az ember – mint csúcsragadozó – a táplálékát, ruházatát, szerszámai egy részét, lakása fa alkatrészeit közvetlenül vagy közvetve (az állatokon keresztül) a növényekből nyeri. Lelki értelemben fontos annak tudata, hogy a növények élőlények, növekszenek, fejlődnek és elpusztulnak. Gyönyörködünk és díszítünk a színes virágokkal, ajándékozzuk szeretteinknek és „áldozzuk” a halottaknak. Élvezzük a gyümölcsök ízét. Csodáljuk a hatalmas fákat. Nők közül jó néhányan szinte beszélgetnek a szobanövényeikkel, miközben ápolják, gondozzák. Állításuk szerint ezek meg is hálálják a fokozott törődést. Sokan elmondják, hogy bánatukban vigaszt találnak virágaikban. Mindenesetre a szobanövények nélküli lakás rideg és kietlen, a növények nélküli város egészségtelen, lélektelen.

Az állatok még közelebb állnak az emberhez, már csak biológiai, rendszertani értelemben is, de lelkileg szintén. A szabad természetben megfigyelhető állatokban (madarak, mókus, sün, őz stb.), ezek látványában, mozgásában, a madarak énekében gyönyörködni lehet.

Az érintés nemcsak a csecsemőnek és kisgyermeknek, hanem a felnőttnek is elemi igénye, melyet kora előrehaladtával egyre kevésbé kap meg. Az embertársat nem pótolja teljes mértékben, de a háziállatokkal való foglalkozás, a szőrös jószágok simogatása jó érzés a kéznek és a léleknek is. Kísérletileg kimutatott, hogy az ilyen érintés, bőrkontaktus csökkenti a vérnyomást, élénkíti az immunrendszer működését, tehát egészségvédő hatású. A kedvencünkért érzett felelősségérzet a kisgyermek esetében nevelő hatású, idős, beteg embernél pedig mozgósító erővel bír: nem lehet teljesen lemondani, „leereszteni”, fel kell kelni, gondoskodni róla. Egyre több helyen alkalmazzák beteg embereknél, idősotthonokban a terápiás állatokat. Fogyatékkal élő gyermek énképét, önértékelését javítja, ha kutyával bánhat, ha lovagolhat.

A háziállatokkal közvetlen kapcsolat alakítható ki, velük szabályosan kommunikálunk. Csodálatos érzés megtapasztalni, hogy egy egészen más, távoli fajba tartozó élőlénnyel, pl. kutyával, macskával, lóval közölni tudjuk kívánságainkat, érzéseinket, melyeket az (legalább részben) megért és aszerint viselkedik. Ha érdekel és figyelünk rá, mi is megérthetjük a háziállatunk közérzetét, lelkiállapotát, tudattalan közléseit. Különleges élmény az állatokkal való együttes játék, önfeledt szórakozást, gyermeki örömöt nyújt a „komoly” felnőttnek is.

Lelki betegségek: szorongás, hangulatzavar, önértékelési problémák, kapcsolati konfliktusok esetén enyhítheti belső feszültségeinket a természet erőinek tudatos keresése. Megelőzésre, erősebb, kiegyensúlyozottabb személyiség fejlesztésére is feltétlenül ajánlhatók.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

MÉZ, CUKOR, ÉDESSÉG

Májusban és a további nyári hónapokban a szemünket a nyíló tarka virágok sokasága, orrunkat ezeknek az illata, fülünket pedig a méhek és más repkedő rovarok zümmögése bűvöli el. Ezek a tavasz és a nyár színei, illatai, a tavasz és a nyár hangjai. A rovarok, miközben az édes nektárt gyűjtögetik a virágok kelyhéből, megtermékenyítik a virágporral a bibét, ebből fejlődik majd a termés, a gyümölcs, a mag.

Az ember első édes ízű természetes tápláléka – a gyümölcsök mellett – a méz lehetett, melyet a vadméhek építette lépekből csent el. De bizonyára nyersen is ették némelyik édeskés virágot, mint ahogy még az én gyerekkoromban is rágcsálták a gyerekek a kiváló mézelő fehér akác illatos virágfürtjeit. Melegebb éghajlaton a cukornád és hasonló növények leveleit ették. Az érett, igazán jó gyümölcsök – a savanykás zamat mellett – mindig édesek. Az édes íz nagyon kellemes, emellett a gyümölcs-, szőlő- meg répacukor gyors energiához juttatja a szervezetet, sőt hatására az agysejtekben endorfinok szabadulnak fel (ezeket hívják boldogsághormo-noknak). Tehát érthető, hogy „édesszájúak” vagyunk. (Más kérdés, hogy régen erős fizikai munkával „ledolgozta” a szervezet azt a kevés cukrot, ami jutott kinek-kinek, ma pedig a kényelmes ember fotelban eszi a süteményt, issza a kólát.)

Az édes íz fontosságát jelzik az ezzel kapcsolatos mondások. A magyar nyelvben nem egyszerűen csak anyát, apát mondunk (ez így önmagában eléggé rideg megszólítás), hanem édesanyát, édesapát. Akik édes fiaikat, édes lányaikat szólítgatják. Kisgyereket szokás cukorbabának, cukorfalatnak becézni. A vér szerinti testvér édestestvér. Kislány a barátnőjét édes Katikámnak, Lilikémnek hívja. A szerelmesek gyakran szólítják egymást édes angyalomnak, édes cicámnak, édes mackómnak stb. Ők aztán édes csókot váltanak párjukkal. Személyes imádságokban édes Istenemhez, édes Jézusomhoz fohászkodik a vallásos ember. Ragaszkodunk édes hazánkhoz, édes anyanyelvünkhöz. A jóléttel, gondtalansággal, könnyed szó-rakozásokkal teli életmódot édes életnek is szokás nevezni.

Az említett édes növényeken kívül van még egy természetes táplálék, mely – bizonyos mértékben – édes ízű, és ez az anyatej. A csecsemő ezen keresztül ismerkedik meg először az édes ízzel, melyet később is keresni és kedvelni fog. (A friss tehéntejet is szokás volt vidéken édes tejnek nevezni, ellentétben az aludttejjel, íróval, savóval.) Szoptatás közben az anyával való szoros testi érintkezés, biztonságos ölelés is hozzájárul, hogy a táplálást, evést és az édességet valahol a szeretettel hozzuk összefüggésbe. Akit szeretünk, azt kínáljuk, etetjük. Ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek eléggé, akkor saját magunkat etetjük. Ez még külön megnehezíti a fogyókúra, pontosabban az igazi, következetesen mértékletes táplálkozás betartását.

Nincs mit tenni, ha az édes ételek túlzott fogyasztása egészségtelen, akkor más testi és lelki örömöket kell keresni a természeti és művészeti élményektől a sikeres munkán át a meghitt emberi kapcsolatokig.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér