Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVIII. évfolyam 2011. 03-04 szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A KAZÁN

A mese:

Egyszer volt, hol nem volt egy ház, abban volt egy kis kazán. Egyik nap, amikor csak a kisgyerek volt otthon, a kazán begerjedt. Lángolt, égetett, óriási füst lett a házban. A kisgyerek fuldoklott, köhögött és menekült ki a házból. Az utcán kiabált segítségért, hogy jöjjön valaki oltani a tüzet. Arra hajtott Csőrike kisasszony pazar versenyautóján, és amikor meghallotta a kisgyerek kiabálását, azonnal futott, és a kocsiban lévő poroltóval eloltotta a tüzet. Közben megérkezett a mentő is, és a gyereket beszállították a kórházba, füstmérgezést kapott. Ott kezelték, és utána hazaszállították. Otthon már nyoma sem volt a füstnek, a kazán csendesen működött, a lakásban rend és jó meleg volt.

A valóság:

A kazán történetét kitaláló fiúcska három és fél éves, termete szerint is csöppnyi emberke. Néhány hónapja került óvodába, és ott viselkedésével sok gond van. Alig megy be a csoportba, máris büntetőpadra kerül. Nincs nap, hogy ne legyen rá panasz. Rajta kívül még két óvodás vett részt a meseszövésben és a történet eljátszásában.

Mi állhat a történet hátterében?

A felrobbanással fenyegető, majd fel is robbanó kazán nagyon jól szimbolizálja a kisfiúban lévő „túlnyomást”, a magas feszültségszintet. Ő is robban az óvodai csoportban. A játék során hatalmas fekete anyagot vett elő, ez volt a füst, ami beborította a „házat”. Hiába kiabált a házban lévő kisgyerek (a másik szereplő), őt ez nemigen hatotta meg. A valóságban az óvodában sem tud a másik gyerekre figyelni, amikor elönti őt az indulat. Mivel nagyon kicsi gyerek, nem tudta még a végéig előre kitalálni a mesét, és nagyon okosan azt mondta, hogy „majd játék közben fogom tudni”. Érdekes volt a játék közben kialakuló fordulat. A kazántűz nagy indulatában az egész házat, a gyereket is el tudta volna pusztítani. Ám amikor a főszereplő, a kazánt játszó kisfiú látta, hogy a gyerek milyen bajba került, mit művelnek vele a kórházban, akkor csendesen összeszedte a nagy fekete füstöt, kivitte a házból. Elrendezte a házat és beült a kazánba, mint egy pici őrláng. Renddel és meleggel fogadta a kórházból hazatérő gyereket. Ez a fordulat jól mutatja, hogy legbelül nagyon is tudja, és jóvá akarja tenni a bajt, amit okozott. Majd a későbbi történetek és játékok nyomán feltárul az is, hogy mi ennek a magas feszültségnek a forrása, amit ez a parányi emberke még nem tud uralni. Feltehetőleg kicsi termete és a nagy szociális sűrűség is – amibe belecsöppent – szerepet játszik ebben.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET

Akkor emlegetjük ezt a közmondást, amikor valaki véletlenül talál rá egy elveszett(nek hitt) tárgyra, vagy még inkább akkor, amikor egy jó megoldást, eredeti ötletet talál meg valaki váratlanul. Például egy gyengébb tanuló meglepően jól felel, egy átlagos munkatárs fejéből hasznos újítás pattan elő, a butácska feleség meglátja a rejtett összefüggést az aktuálpolitikai események között. Tehát mindig meglepő teljesítményhez, valamiféle „megvilágosodáshoz” kötjük ezt a mondást.

Az ép tyúk látja a gabonaszemeket, úgy szedegeti fel a földről. Ha nem lát, akkor csak véletlenül találhat rá a talajon kapirgálva. Vagy más érzékszerve segítségével, talán a szaglása meg a csőrével való tapintás alapján. Az embernek van egy különleges szellemi képessége, az intuíció. Ez egy nem tudatos, inkább automatikusan végbemenő intellektuális művelet. Mondhatjuk, hogy – akkor már – nem szándékosan gondolkodunk valami problémán, hanem agyunk mélyén magától zajlik a problémamegoldó folyamat, és tudatosan csak azt vesszük észre, amikor hirtelen eszünkbe ötlik a megoldás. Például az, hogyan is kellene átcsoportosítani a bútorokat, hogy jól elférjenek. Vagy az, hogy milyen szöveggel engesztelhetnénk ki az anyósunkat. Vagy az, hogy milyen címet adhatnánk a készülő előadásunknak, hogy érthető és szellemes legyen.

Ezek a rejtett gondolkodási műveletek az agyműködés tudattalan tartományában zajlanak. Régóta tudjuk, hogy a tudattalan nagy úr az emberi lélekben. Erre Freud tanításai óta figyelt fel a pszichológia, sőt a közvélemény, az irodalom, a művészetek. Freud eredetileg a tudatból kiűzött, az elfojtás útján elhárított gyermekkori emlékek, kellemetlen, szégyenteljes élmények tárházának vélte a tudattalant. Később enyhített e felfogásán. Lapunkban is többször idéztük a neves író, Hemingway hasonlatát a tudattalanról, aki szerint az emberi léleknek kb. egynyolcad része tudatos, mint ahogy a tengeren úszó jéghegynek is egynyolcad része van a felszín felett, a többi, nagyobb része láthatatlanul a felszín alatt húzódik meg, ám az a meghatározó, az mozgatja az egészet.

Előző lapszámunkban is említettük az önismeret kapcsán, hogy személyiségünknek egyik része „vak”, erre nincs rálátásunk, de mások felismerik, más része teljesen ismeretlen, erről másoknak sem, magunknak sincs tudomásunk. Nemrég jelent meg magyarul is Timothy D. Wilson Ismeretlen önmagunk c. könyve (melyet következő lapszámunkban ismertetünk részletesen). Wilson énünk sokkal nagyobb részét tartja tudattalannak, illetve sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít az ember tudattalan lelki működéseinek.

Az intuíció – melyet ezek után nevezhetünk nem tudatos gondolkodásnak, tudattalan problémamegoldási műveletnek – mindenkinél működik, legfeljebb nem veszi észre. Ha jobban odafigyelünk szellemi működéseinkre, ezek eredményeire, akkor tetten érhetjük.

Beszélgetés közben, ha kellemes társaságban vagyunk, és a közlésnek nincs komoly tétje vagy veszélye, akkor tudatosan csak ritkán figyelünk arra, hogy mit mondunk. Erőfeszítés nélkül találjuk meg az ide kívánkozó témát, automatikusan áradnak az odaillő szavak, spontán szójátékok is kialakulnak. (Bezzeg vizsgán vagy politikai nyilatkozat közben tudatosan, megfeszített koncentráció árán keressük a megfelelő kifejezéseket, hogy a hallgatóság megértse, amit közölni szeretnénk, és ne keletkezhessen veszélyes félreértés.)

Egyszerű, hétköznapi cselekvések is indulhatnak automatikusan, tudatos gondolkodás nélkül. Például hogy melyik ruhát vegyük fel, mit főzzünk, több elintéznivaló között milyen sorrendet tartsunk stb. Észrevétlen, gyors mérlegelés ilyenkor is történik, számot vetünk magunkban az időjárással, a kamrai készletünkkel, a tömegközlekedéssel és a hivatalok nyitvatartásával, ennek alapján hozzuk meg automatikusan a döntést.

Igazi, magasabb rendű intuícióra a szakmai munkánkban, műszaki, egészségügyi, tudományos stb. területen van szükség. Alkotó gondolatok, új megoldások, újítások, találmányok intuíció útján születnek. Természetesen hosszú tanulás, sok tapasztalat, majd tudatos töprengés előzi meg ezeket, de a végén valahol belül észrevétlenül állnak elő az összefüggések, a megvilágosodás. Előfordul, hogy még álomban, a felébredés előtti másodpercekben villan be az ötlet. Gyakori, hogy automatikus cselekvés (pl. firkálgatás, varrogatás) közben, vagy ellazult, ábrándozó lelkiállapotban, amikor a fantáziát szabadjára engedjük, bukkan elő az eredeti jó megoldás vagy szavak, vagy képzeleti képek formájában.

A madár is csak akkor találja meg a szemet, ha késztetése van rá, hogy csipegessen a földről. Az embert az alkotó szellem, a megoldáskeresés szándéka, az új utak keresése teszi képessé a felfedezésekre.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

FESZÜLTSÉGKEZELÉS

Lapunkban az elmúlt két évben konkrét betegségek, lelki zavarok megelőzéséről írtunk. Ez évben az általános bajmegelőzési lehetőségeket vesszük sorra. Kiindulásunk: egészséges embert, ép személyiséget, énerős és bajok ellen felvértezett lelkű egyéneket a még oly nehéz körülmények sem képesek tartósan kilendíteni a kerékvágásból. A lelki zavarok mindig a negatív külső hatások és az érzékeny, esékeny személyiség szerencsétlen találkozásánál alakulnak ki. Ha belül felkészülünk, lelkileg megerősödünk, és külső támaszt is találunk magunknak, akkor jó eséllyel meg tudunk birkózni az élet nehézségeivel. A lelki erő, az ellenálló képesség mindig fokozható!

Előző lapszámunkban a tudatosság, az önismeret szerepéről írtunk. Most a feszültségkezelés, -levezetés hasznos módjait vesszük sorra. Bántások, kudarcok, frusztrációk mindenkit érnek, ez belső feszültséget okoz, amit valahogyan kezelni kell. Van, aki ilyenkor kitombolja magát, dühét gátlástalanul kitölti az ellenfelén, vagy egy ártatlan harmadikon. Ismert módszer a tányértörés, ajtóbevágás és hasonlók. Ezek természetesen károsak, rossz megoldási próbálkozások. A mozgás és fizikai erőfeszítés egyébként igen jól levezeti a lelki (és egyúttal az izmokban is jól érezhető) feszültséget. Ezért a fizikai munka, pl. nők számára seprés, súrolás, ablaktisztítás, mosogatás, kerti munka ilyenkor hasznos lenne, férfiaknak pedig a favágás, hólapátolás, autószerelés, barkácsolás és hasonlók ajánlhatók. Erőfeszítés közben célszerű a problémára koncentrálni, és mintegy beleadni a dühöt az aktuális mozgásba. A sportolás szintén kiváló módszer a feszültséglevezetésre. Kerékpározás, úszás, kirándulás, gyaloglás is hasznos és kellemes ilyenkor. Nőktől gyakran hallani, hogy főzni vagy varrni, hímezni, kötni kezdenek, ha valami bosszantja, bántja őket.

A munka és az aktivitás a feszültséglevezetésen túl is rendkívül fontos az ember életében. Aki hagyja magán elhatalmasodni a betegségtudatot, és nem küzd erejét megfeszítve a gyógyulásért, annak kisebb esélye lesz állapota javulására. Akár testi, akár lelki betegségről van szó. Testi vagy lelki fájdalom csak a legsúlyosabb szakaszban adhat felmentést a tevékenység alól, mert a tétlenség és passzivitás csak mélyebbre nyomja az embert a gyengeségbe és elkeseredettségbe. Foglalkozni kell valamivel, lekötni a figyelmet, elvégezni feladatokat, ez elősegíti, hogy higgyünk az erőnkben, és valóban fokozza is azt.

Ha már a feszültség nagy részét sikerült levezetni, utána következhetne a megpihenés, ellazulás. Egyre ismertebbé válnak a különféle relaxációs módszerek, a keleti eredetű meditációk és a tudományos, pszichológiai megalapozottságú autogén tréning és progresszív relaxáció. (Mentálhigiénés csoportunkban is éveken keresztül tartottunk relaxációs csoportfoglalkozásokat, jelenleg erre sajnos nincs lehetőségünk.) Az önellazító módszer elsajátításához képzett és tapasztalt szakember vezető szükséges. Ám a legtöbb embernek van saját bevált ellazítási módszere. Ha egy csendes helyen behunyt szemmel kényelmesen elhelyezkedik, és kellemes dolgokra gondol, akkor bizonyos fokig magától is el fog lazulni testi és lelki értelemben egyaránt. Ezt a jól megválasztott, halk, lassú zene hatásosan elősegíti.

A zene egyébként is nagy hatást képes gyakorolni az ember hangulatára, érzelmeire, közérzetére, sőt teste működésére. Közismert, hogy vannak élénkítő, aktivizáló, felkorbácsoló zenék (pl. katonai induló, élénk ritmusú tánczene, „pörgős” popzene). Más dalok lecsendesítenek, megnyugtatnak, elringatnak („hallgató” népdalok, komoly zenedarabok, egyházi zene).

A feszültségkezelés után jól jön még a gyönyörködés, az öröm is a lelki egyensúlyhoz. Az evés az egyik jó dolog, mely örömet okoz, főként az édességek, a csokoládé endorfintermelő hatása ismert. Emiatt híznak el sokan, és emiatt nehéz lefogyni. A szexuális élet úgy nyújt örömöt, hogy nem hízlal, sőt fogyaszt. A gyönyörködés tárgya, kiváltója lehet szép táj, festmények, regények, versek, kézimunka, virágok, ruhák, dísztárgyak. A környezet szinte bármely tárgya lehet esztétikai élmény kiváltója. Csak nyitottan kell állni a világhoz, észre kell venni az apróságokat is.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

A HÍD

A híd az, ami összeköti a külön álló, az elválasztott dolgokat. A patakvölgy fölé belógó vagy lezuhant fatörzs természetes hidat képez, melyen át lehet mászni a túloldalra. Ennek mintájára készítették régesrégi elődeink ágakból, liánokból az első mesterséges hidakat, melyek aztán az évezredek folyamán keskeny pallóvá, aztán szélesebb fahíddá, majd épített kőhíddá fejlődtek. A mai technika vasbetonból, acélból szinte elképzelhetetlenül erős, mégis légies megjelenésű hidakat alkot, melyek folyók, folyamok, völgyek felett ívelnek át.

Ha nem lennének ott az épített hidak, ahol vannak, gondoljuk el, mennyit kellene kerülnünk mondjuk városunkban, ha a patak másik oldalán akadna dolgunk. Mekkora fáradságot és időveszteséget okozna. Gyalog átgázolni még egy kis patakon sem kellemes, nagy folyóról nem is beszélve. Tudjuk, hogy háború esetén, ha folyó kerül a vonuló sereg útjába, az az első, hogy az utászok hevenyészett hidat építenek. Visszavonuláskor pedig lerombolják, hogy az ellenség ne vehesse igénybe üldözés céljára. Pest-Budán eleinte nem volt híd a Duna fölött, csónakkal oldották meg a közlekedést a két városrész között. Igen nagy jelentőségű fejlesztés volt Széchenyi gróf kezdeményezésére a Lánchíd megépítése. Részben ezért nevezte el az utókor Hídembernek, hiszen rengeteg időt, energiát, pénzt áldozott arra, hogy ez a terv teljesülhessen. (Másik nagy felajánlása a Tudományos Akadémia életre hívása volt.)

A Hídember másik fontos szerepe az volt, hogy politikai értelemben próbálta egymáshoz közelíteni, összefogni, kompromisszumra késztetni az akkori közélet szemben álló erőit. Nyelvünk használja azt a fogalmat, hogy valaki vagy valami „hidat képez” ellentétes dolgok között, vagy „hidat ver” két ellenséges oldal között. Ismert az „áthidaló megoldás” fogalma, mely lényegében kompromisszumot jelent. Akkor használjuk, ha pl. nem áll rendelkezésre valamilyen nyersanyag vagy eszköz, és valami mással próbáljuk helyettesíteni. Emberek közötti konfliktusok esetén is kereshetünk ilyen kompromisszumos, áthidaló megoldásokat, ha mondjuk egy munkaerőt kell helyettesíteni, vagy valamely elvárt viselkedésforma helyett átmenetileg megelégszünk egy kevésbé ideálissal is. Mindenki ismeri a médiumokból a Szlovákiai szlovák-magyar vegyes párt, a Moszt-Híd nevét is, melynek az lenne a célja, hogy összefogja a különböző nemzetiségű, de hasonlóan gondolkodó embereket.

Sok híres híd van a világon, szép formájuk, eredeti megoldásaik, nagy teherbírásuk tette őket ismertté. Budapesten a Lánchíd, Prágában a Károly-híd, Velencében a Sóhajok Hídja, az amerikai Golden Gate és így tovább. Volt valahol a Távol-Keleten, Thaiföld és Burma határán egy közepes nagyságú fahíd, mely a felépítésének a körülményeivel írta be magát az irodalomba, és valóságos jelképpé vált. Pierre Boulle írja le Híd a Kwai folyón c. könyvében ennek történetét. (A regény alapján nagyszerű film is készült.) A második világháborúban a japánok fogságába esett angol Nicholson ezredes arra kényszerül, hogy az ellenség számára építsen fel egy hidat a katonáival. Fokozatosan egyre inkább hatalmába keríti a munka, a kötelességteljesítés, az alkotás. Emberei eleinte inkább szabotálnák az építést, ő minden energiájával a híd befejezésén dolgozik, és legyengült katonáit is erre lelkesíti. Így a híd nemcsak a sebes sodrású folyó két partja közt épül, hanem a háború, az ellenségeskedés, az értelmetlen pusztítás „szakadékát” is igyekszik áthidalni, összekötni a békés alkotás világával. Az ezredest és művét végül nem a háborús ellenségei, hanem a saját oldalán álló, de a pusztítás szolgálatába szegődött erők veszélyeztetik. Helytállása példaértékű.

Sok új híd kellene, hogy épüljön a világban, a közlekedés, az árucsere megkönnyítésére. És még inkább kellenének a hidak, az összekötő lehetőségek az ellentétes érdekű embercsoportok között.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér