Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVIII. évfolyam 2011. 01-02 szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A KUTYÁK

A mese:

Élt egy lányka, és annak volt két kutyája. A kicsi gazda szerette az állatait, azok mégis bizonytalanok voltak ebben. Mindig kérdezgették egymástól: „szeret-e?”. „Nem biztos” – volt a válaszuk erre. Élt két kutyamama és mindkettőnek volt kétkét kölyökkutyája. A mamák elmentek, és amikor a kicsinyek magukra maradtak, jött egy fenevad és befalta őket. Amikor a kutyamamák megjöttek, látták, hogy mi van. Gyorsan kiszabadították kölykeiket a fenevad gyomrából. Így történt ez még hatszor. A végén a kutyamamák nem mentek el, ott köröztek, jöttek-mentek a kicsinyek között, nehogy megint megtörténjék a baj.

A valóság:

A történetet egy kislány találta ki, aki most múlt négyéves. Nagyon rosszul alszik, csimpaszkodik anyjába. Az anya egyedül neveli őt és iskolás testvérét, aki az első házasságában született. A négyéves kislány édesapja elhagyta a családot. Az anya munkája miatt havonta egy-két napra elutazik. Ilyenkor a nagylány viszi a kicsit óvodába, ő van vele otthon. Az anya nagyon elfoglalt, a családban olyan, mintha ő nem is az anya lenne, hanem a legidősebb nővér.

Mi állhat a történet hátterében?

A lányka és a kutyák történetében közös motívumként megjelenik a kicsinyek és az őket ellátó, gondozó lény közötti kapcsolat érzelmi bizonytalansága. A kutyák folyton bizonytalanok abban, hogy gazdájuk szereti-e őket, aki különben rendesen gondoskodik róluk. Már a kutyamamákról ugyanez nem mondható el, ők magukra hagyják a kicsinyeiket. Érdekes, hogy a keményebb véleményt, vádat a kapcsolatról – mintegy távolítva magától – már csak az állatszereplőkből álló változatban tudja csak kimondani a kislány. A kutyatörténetben megfogalmazza, mit gondolnak a kicsik: elhagysz, nem törődsz azzal, hogy valami baj ér(het) minket. Jelentősége van annak is, hogy ezt hatszor kellett megismételni, eljátszani újra és újra. Ez egy kényes pont a kislány számára: elhagyta az apa, úgy gondolhatja, hogy nem szereti őt, nem törődik vele. Anyja is rendszeresen elmegy, vele is megéli a veszteséget, a kapcsolat megszakadását. Lehet, hogy vele is úgy jár, mint az apával? Lehet, hogy az anya elfoglaltsága, rendszeres távozása azt az érzést kelti a kicsiben, hogy ő nem olyan fontos számára, hiszen nem áll úgy rendelkezésére fizikailag, érzelmileg, mint ő azt igényelné. A történet végét átdolgozta: az anyák vigyáznak a kicsikre, folytonosan törődnek velük. Ez a vágya, a jól érezhető törődés, védő gondoskodás.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

MÁS KÁRÁN TANUL AZ OKOS

Sajnos, ritkán és kevesen. Miért?

Az élet sok területén nem rendelkezünk elég információval. Például a bankkölcsönök, az építési előírások, az iskolai felvételi követelmények, az egészségügy szervezete vagy akár a társasági illemszabályok vonatkozásában. Ezt vagy beismerjük, vagy nem. Ha nem, akkor nem is keressük a szükséges adatokat, nem kérdezünk meg másokat, nem figyeljük mások tapasztalatait sem. Ha beismerjük, akkor sem biztos, hogy kellő lökést, erőt és kitartást tudunk mozgósítani magunkban, hogy utánanézzünk a dolgoknak. Esetleg hamis adatokat, szubjektív, félrevezető véleményeket találunk. A vége tehát legtöbbször az lesz, hogy bizonytalanul és botladozva (vagy ellenkezőleg: megalapozatlan magabiztossággal) elindulunk az ügyintézés rögös útján. A kudarcok után, „a bürokrácia útvesztőiben” el-elakadva végül a magunk kárán jövünk rá, hogyan is kellett volna csinálni.

Tudnunk kell, hogy a pontos információk a tennivalókról és következményekről sem ment meg feltétlenül a kudarcoktól. Hallja az ember a híreket a bankoknál eladósodott, végül csődbe került emberekről. Látja a csapdákat, de úgy érzi, hogy ő biztosan ki tudja kerülni azokat, ővele az nem történhet meg. Hasonlóképpen sokat tud az alkohol és dohányzás káros hatásairól, és látja maga körül a beteg és idejekorán rokkanttá vált ismerőseit, mégsem tud más útra térni. A párválasztás terén szintén sok negatív minta áll a nők és férfiak előtt: barátnők, illetve barátok, akik hasonlóképpen választottak és rosszul jártak, sőt a saját szülők sorsa is intő példa lehetne. Mindhiába. Nem egyszer szinte végzetszerűen ismétlik meg az azonos nemű szülő egykori választását, viselkedését és kálváriáját. Nevezhetjük túlzott optimizmusnak, naiv bizakodásnak vagy akár önhittségnek. „Velem ez nem történhet meg!”– gondolja az ember, és nem változtat. A túlzott magabiztosság éppúgy nem jó, mint az önbizonytalanság, kishitűség.

Valóban, igazi ösztönzést a változtatásra a „saját kár”, a hirtelen jött betegség, veszteség, csapást szokott adni. Egy szívinfarktus, egy lábszárfekély, egy rákbetegség akkora intelem, akkora szenvedést és szorongást okoz, ami hatalmas lökést ad az embernek, hogy alapvetően megváltoztassa a táplálkozását, vállalásait, életmódját. Pedig az eszével évtizedek óta tudta, hogyan nem lenne szabad és mit kellene tennie, de a „felindulás” hiányzott. Aki elveszítette a pénztárcáját, a következőkben biztosan jobban vigyáz rá. Ha valakinek sikerül kikeverednie az adósságcsapdából, akkor legközelebb inkább elhalasztja az áhított tárgy megvásárlását, de nem vesz fel kölcsönt. Sok bajtól megmenekülhetett volna, ha ismerősei példájából okulva idejében megelőzi ezeket a bekövetkezett negatív eseményeket.

Akadnak sajnos szép számmal olyan emberek is, akiket még a „saját kár” sem tart vissza a rossz szokások gyakorlásától. Ismerünk olyanokat, akit már megbüntettek egy közlekedési kihágásért, mégis elköveti újra. A pajkos gyerek sokadszorra is elköveti a csínyt, a verés sem tartja vissza. Van, aki a második infarktus után sem tudja abbahagyni a dohányzást. A kórosan féltékeny férjnek már majdnem felbomlik a párkapcsolata, de nem tud változtatni a viselkedésén.

Nehéz változtatni a szokásainkon, vannak rugalmasabb, és vannak merevebb személyiségű emberek. Az életkor tovább rontja az alkalmazkodó képességet. Ezen kívül még ismerjük az ún. önsorsrontó viselkedést, ők azok az alkoholbetegek, drogozók, vagy munkakerülők, vagy agresszív verekedők, akik olyan megoldásmódokba sodródnak és ragadnak bele, amelyek folyton tovább rontják az életesélyeiket.

Fontos a tervezés, a dolgok előre elgondolása, az előrelátás. A latin prudens (okos) kifejezés nem véletlenül a providens (előrelátó) szóból alakult ki. Ha nyitott szemmel, füllel járunk a világban, ha kritikus hozzáállással hallgatjuk a híreket ismerőseinkről és a médiumokból, van esélyünk, hogy elkerüljük az élet leggyakoribb buktatóit. Így lehetünk majd „okosak” és nyertesek.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

MEGISMERÉS, TUDATOSSÁG

Lapunkban az elmúlt két évben konkrét betegségek, lelki zavarok megelőzéséről írtunk. Ez évben az általános bajmegelőzési lehetőségeket vesszük sorra. Kiindulásunk: egészséges embert, ép személyiséget, énerős és bajok ellen felvértezett lelkű egyéneket a még oly nehéz körülmények sem képesek tartósan kilendíteni a kerékvágásból. A lelki zavarok mindig a negatív külső hatások és az érzékeny, esékeny személyiség szerencsétlen találkozásánál alakulnak ki. Ha belül felkészülünk, megerősödünk, és külső támaszt is találunk magunknak, akkor jó eséllyel meg tudunk birkózni az élet nehézségeivel. A lelki erő, az ellenálló képesség mindig fokozható!

Tudatosság. Alapvető, hogy tisztában legyünk azzal, hogy reálisan miféle nehézségek adódhatnak az életben. Sajnos, bárkit érhet testi betegség, baleset. Közeli hozzátartozók elvesztése, halála is lehetséges. Párkapcsolati problémák, konfliktusok, szerelmi csalódás, válás szintén gyakori manapság. Egzisztenciális gondokkal igen sokan küzdenek: kevés fizetés, állásvesztés, lakáshiány, kölcsöntörlesztési bajok. Akinek van munkája, az sokszor a hajszoltságtól, túlterheltségtől szenved. Ezen kívül a munkahelyi légkör is lehet igen kellemetlen. Megtörténik, hogy a tanulás szellemileg nagyon kimerítő. És még sok minden más rossz dolog érheti az embert, akármelyikünket, bármikor.

Önismeret. Ugyanilyen fontos, hogy saját magunkkal tisztában legyünk. Mihez van tehetségünk, szellemileg mire vagyunk képesek, és mit szeretnénk elérni e téren. Ha nagy a különbség a vágy és a lehetőség között, az bajt okozhat (pl. ha valaki magas képzettséget szeretne, de képességei gyengébbek, ezért kudarcok érik; vagy megfordítva, ha kishitűségből nem mer egyetemre menni, és csalódott lesz egész életében). A reális helyzetfelmérés tehát létfontosságú. A pályaválasztás hasonlóképpen fontos. Az emberi kapcsolatok terén is kell, hogy ki-ki tudja magáról, hogy milyen irányultságú: inkább extrovertált (kifelé forduló, kapcsolatkereső, élénk, társasági) vagy inkább introvertált (befelé forduló, kapcsolatkerülő, csendes, visszahúzódó). Ennek megfelelően próbáljon magának társaságot, barátokat keresni. Jó, ha tisztában van vele, hogy netán túlságosan hiszékeny-e avagy bizalmatlan, hogy mennyire bírja a kritikát, hogyan tűri a frusztrációt (bántásokat, akadályoztatásokat), hogy tudja megoldani az emberi konfliktusokat.

Társismeret. Hasonlóképpen meg kell ismernünk a környezetünk fontos személyeit. Tudni kell, hogy társaságban vagy új munkahelyen, megismerkedéskor a legtöbben jó oldalukat próbálják mutatni. Hosszasabb ismeretség után, különféle élethelyzetekben, „lakva” vagy „bajban” jönnek elő az igazi személyiségvonások. Saját lelkiállapotunk is befolyásolja a másik személyről keletkező benyomásokat, pl. vidám hangulatban bárkit a valóságnál „szebbnek” láthatunk. Az alkoholos, drogos állapot – vagy a szerelem – hamis rózsaszínben tüntethet fel mindent, ilyenkor ítélőképességünk romlik.

Önismeret, társismeret, életismeret a mindennapi valóságban szerezhető elsősorban. Elengedhetetlen először is a gyakori önmagunkba tekintés (introspekció). Tudatos ember figyeli, leltározza saját tulajdonságait, minősíti a viselkedését. Jó, ha önértékelése reális lesz, vagyis nem becsüli le magát kishitűen, de nagyképűen túlbecsülni sem szabad. Önismeretünk másik fő forrása a környezet visszajelzése a családban, az iskolában, a munkahelyen kisgyerekkortól a sírig. Tudni kell, hogy senki nem látja át saját magát teljesen, éppúgy ismerősei sem. A személyiség egy része nyílt (tudatos, és mások felé is megmutatja), másik része rejtett (ő tudatában van, de mások elől rejtegeti), a harmadik rész „vak”-nak mondható (mások látják, de ő maga nincs tudatában), végül a negyedik rész ismeretlen, ezt sem a személy, sem a környezete nem látja át teljes mélységében. Életünk olyan, mintha állandóan tükrök között forgolódnánk, folytonos (nyílt, szóbeli vagy csak metakommunikatív) visszajelzéseket kapunk. (Ld. Tükör által, reálisan c. írásunkat is.)

Különleges élményt nyújt az önismereti csoportban vagy kommunikációs tréningen való részvétel. Amellett, hogy általános pszichológiai törvényszerűségeket is megtanulnak a csoporttagok, védett környezetben, jó légkörben sűrített „építő” visszajelzéseket kapnak személyiségvonásaikról, és mód van kipróbálni új viselkedésformákat

Nagyon fontos, mással nem pótolható ismeretforrásnak tartom a szépirodalmat,színházat, filmet. A fiataloknak nemcsak azért kellene könyvet olvasniuk, hogy a betűket gyakorolják. A jó regényekben, versekben, a színvonalas színdarabokban és filmekben nagyon sok emberi jellem, esemény, érzelem, életsors, konfliktus,megoldásmód jelenik meg. Ezekből saját magukra, társaikra, a társadalomra vonatkozó igen sok benyomást, ismeretet gyűjthetnek észrevétlenül.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

TÜKÖR ÁLTAL, REÁLISAN

A mai tükör legrégebbi őse nyilván a víz volt: tó, folyó, pocsolya. Ma is gyakran használjuk ezt a kifejezést: víztükör. Érdekes lehetett, amikor egy ősasszony elsőként fedezte fel a nagy lehetőséget, hogy haját megigazgathatja a pocsolya fölé hajolva. Mégis férfiről szól az első mitológiai történet: Narkisszosz (vagy latinos kiejtéssel: Narcisszusz) gyönyörű görög ifjú volt, akinek nem kellettek az érte epekedő nimfák, majd egy forrás víztükrében meglátta saját képét, és önmagába szeretett bele. Halála után újfajta virágok nőttek a réten, ezeket róla nevezték el. A víz után a fém következett, csiszolt bronzból, rézből készültek tükrök, majd acélból és mindenféle fémötvözetekből (foncsor), melyeket üveggel borítottak be.

A tükör jelképezi a nők tetszeni akarását, hiúságát. Ismerjük Hófehérke történetét, akinek irigy mostohája a tükrétől kérdezgette, hogy van-e őnála szebb nő a birodalomban. Regények, filmek tele vannak olyan jelenetekkel, melyekben a dekoratív hölgy a tükör előtt sminkel, fésülködik, ékszereket próbál fel, vagy csak gyönyörködik a képmásában. Az előkelő, gazdag lakás berendezéséhez hozzátartoznak a nagy méretű, díszes keretű tükrök, a hálószobában még a mennyezetre is kerülhet.

Fizikai értelemben vett tükörképünk furcsa szerzet. Jobb testfelünk az álló tükörben az eredetijével pont szemben helyezkedik el, miközben a tükör mellett álló valóságos személynek a bal fele van velünk szemben. Természetesen ezt így szoktuk meg az évek alatt, és többnyire jól eligazodunk a saját tükörképünkön, meg a másik személyen is, pl. ha ránézünk, rögtön meg tudjuk állapítani, hogy mondjuk a bal fülében van fülbevaló. A kisgyermek nehezebb helyzetben van, kétéves kora táján eszmél rá, hogy a tükörben látott „baba” az saját maga. Kutya, macska eleinte kíváncsian nézi az üveg mögött látható állatot, esetleg nyávog, ugat is rá, majd elveszíti érdeklődését iránta. Csak a főemlősök, pl. csimpánzok jönnek rá, hogy saját magukat látják. Ez az éntudat kialakulásának csírája.

Nemcsak a tükör tükrözhet, hanem átvitt értelemben is gyakran használjuk ezt a kifejezést, pl. „a szem a lélek tükre”, „a témaválasztása jól tükrözi az egyéniségét”, „ez a megnyilvánulása is tükrözi, hogy viszonyul másokhoz” és hasonlók.

Önismeretünk egyik fő forrása, hogy környezetünk „tükröt tart” elénk, a kommunikáció során reagálnak a megnyilvánulásainkra, visszajelzéseket adnak. (Ld. önismereti írásunkat is.) Nemcsak szavaikból, hanem viselkedésükből, nem szóbeli jelzéseikből folyamatosan látjuk, érezzük, hogy mi a véleményük rólunk, hogyan értékelik képességeinket, hogyan minősítik cselekedeteinket, kedvelnek-e vagy nem stb. A visszajelzésnek hivatalos formái is vannak, pl. iskolai érdemjegyek, szidások és dicséretek, munkahelyi minősítések, pályázatok, szavazások eredményei. Létezik „görbe tükör” is, és nemcsak a Vidám Parkban, ahol az egyik tükör egészen alacsony, dundi alakot, a másik pedig vékony langalétát mutat a gyanútlan belenézőnek. Ilyen görbe tükör a szatíra, a karikatúra, melyek a személy (vagy társadalmi jelenség) valamely létező, jellemző tulajdonságát felnagyítja, kihangsúlyozza, nevetségessé teszi.

A Bibliában olvasható az a kifejezés, hogy még „tükör által, homályosan” látunk. Azaz, hogy az emberek bizonytalanul, esetleg hamisan látják a dolgokat, az életet, egymást, de eljön majd az az idő, amikor valóságosan megélik, felismerik a lényeget. A jó minőségű tükör (a valóságban, pl. sminkeléskor) nagyon híven viszszaadja az apró részleteket, de a mögöttünk, távolabb lévő alakokat, mozgásokat már torzítja, átalakítja a távlatokat. Bizonyára ismerik néhányan Pilinszky János Kalandozás a tükörben c. versét, melyben egy kisfiú – ábrándjaiban, álmában – átlép a csodálatos Tükörországba. Ha ezeken a bibliai és szépirodalmi tükörszimbólumokon elgondolkodunk, ki-ki újabb összefüggéseket is felfedezhet. A valóságos tükörbe nézve néhány új vonást megláthatunk saját magunkról, és nemcsak a bőrünkről. Az ismerőseinkkel való kommunikációban pedig legyünk mi magunk a tükrök. Olyan tükrök, melyek reális visszajelzéseket adnak. Reálisan, de azért egy kissé jóindulatúan…

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér