Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVII. évf. 2010. 11-12. szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A VIHAR

A mese:

Volt egy száznegyven éves tölgy, s volt rajta egy gyönyörű megsárgult levél. Arra járt a tomboló szél, és le akarta szakítani az utolsó levelet is a fáról. A fa és a levél azonban olyan erősen összekapaszkodtak, hogy a szél hiába erőlködött, nem tudta őket szétválasztani. Lakott az öreg fa odvában egy kis mókus, és nem messze a tölgytől élt egy tündér. A mókus elpanaszolta, hogy mit tett a szél, és hogy holnap még nagyobb erővel készül elsodorni a levelet. A tündér és a mókus kitalálta, hogy szamóca illatával, amit a szél nagyon szeret, elcsalogatják egy hegyszorosba, ahonnan majd nem tud kijönni. Így is tettek! A szél beszorult és jajgatott, mindent megígért, csak engedjék ki. A tündér kiengedte, és az volt a parancsa, hogy nem bánthat senkit, a tündér háza elé pedig virágmagokat szórjon. Esőfelhőt is hoznia kellett a szélnek, amit a tündérke varázspálcájával kiszúrt, és az éltető zápor nyomán kibújtak a kis virágok. A szél többé nem bántott senkit, szolgálta a tündért és az erdőt.

A valóság:

Két kis óvodás találta ki a történetet. Egyiküket az apa neveli, aki súlyos beteg. A másik gyermek szülei elváltak. Mindkét gyermek megéli, átéli, megszenvedi az élet által rájuk pakolt nagy feszültségeket.

Mi állhat a történet hátterében?

Az az óvodás volt a falevél, aki az apa elvesztése miatt szorongott. A másik óvodás volt a hatalmas tölgyfa. A két gyerek a játék közben szorosan ölelte a másikat, védték, megtartották egymást, hiába tépte, hiába próbálta egymástól elsodorni őket a szél. A gyerekek nem ismerték egymás valós történetét! Játék közben megjelent bennük a saját sorsuk, közben nem tudták, csak „érezték” a saját és a másik sorsának közös voltát, és hogy a szétszakítás, a veszteség ellen a másik szorosan tartása, a másikban való erős megkapaszkodás jelenthet védelmet. Játékukban megszületett a „tele”, a két óvodás közötti különös inter-jelenség, olyan élmény, energiaáramlás, ami átfogta a két gyermek életvalóságát, pszichés valójukat, és mindezeknek a realitáson túli közös kiélésére adott lehetőséget. Szép motívum az is, ahogy a gyerekek a szél szétziláló energiáját jóra fordították. A pusztítás helyett a teremtés feladatát bízták rá.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT!

Ez a közmondás egyaránt szól az optimistáknak és a pesszimistáknak, talán előbbiek figyelmébe nagyobb nyomatékkal ajánlható.

Vannak napok – hogy a mondás konkrét értelmét nézzük elsőként –, amikor szép napsütés ébreszt, jó a kedvünk, bizakodva nézünk a napi események elébe, nem riasztanak várható veszélyek és akadályok. Az iskolában jól sikerül a felelet, a dolgozat sem nehéz. A munkahelyen jó hangulat fogad, elvégezzük a teendőnket, egy kis könnyed beszélgetésre is marad idő, a főnök is barátságosan üdvözöl. Ma jó napom volt, gondoljuk hazafelé menet. De aztán beüt valami váratlan kellemetlenség, egy otthoni szóváltás, egy rossz hír a rádióból vagy egy nem kívánt látogató. És ez mégis csak elrontja a napot, látjuk, hogy korai volt az öröm.

A közmondás természetesen általánosabb értelmű. Vonatkoztathatjuk mondjuk a tanulmányainkra, a munkahelyválasztásra, a lakáscserére, a kocsira, a párkapcsolatra vagy a politikai történésekre. Például megcélzunk egy főiskolát, mely ígéretes diplomát biztosít, de mire elvégezzük, ilyen szakemberre már nincs szükség. A munkahelyen eleinte megfelelő munkakörülmények vannak, a fizetés sem rossz, kellemes a közösség, jó előmeneteli lehetőségek látszanak. Aztán egyszer mindez megváltozik. Nagyobb, szebb lakást választunk, nem is drágább, de beköltözés után kiderül, hogy a szomszédok hangoskodnak, kötözködnek. A kezdetben boldog párkapcsolat későbbi elromlására mindenki száz példát tudna mondani. A politikában is gyakran szembesülünk olyasmivel, hogy mondjuk a képviselőjelöltünk sok szépet és jót ígér, aztán amikor a ciklus vége felé megcsináljuk a számvetést, kiderül, hogy nem sokat valósított meg ezekből. Ennek variációja az, ha az elején igyekszik, megtesz néhány dolgot, majd lanyhul a lelkesedése, és semmi több nem történik már. („Új seprő jól seper.”)

Tanulság? Legyünk mindenben körültekintőek, óvatosak, a szép ígéreteket kritikával fogadjuk, és készüljünk fel az élet kellemetlen „forgatókönyveire” is.

A pesszimistáknak mit üzenhet a címbeli mondás?

Éppen azt, hogy ha rosszul indulnak is a dolgok (borús reggel, rossz közlekedés, apró bosszúságok, kudarcok, bántások a munkahelyen, csalódások az emberi kapcsolatokban, negatív társadalmi változások stb.), később mégis lehetséges a kibontakozás, jóra is fordulhatnak a dolgok. Például az esős nap végén késő délután is kisüthet a nap, a sikertelen sorozat után is sikerülhet végre valamelyik munkafolyamat, megtalálhatunk elveszettnek hitt tárgyat, kaphatunk pénzt, kedvesen szólhat hozzánk az utcán egy távoli ismerős, jó jegyet hozott a gyerek az iskolából, este érdekes filmet nézhetünk, sikerül tisztázni egy korábbi félreértést a partnerünkkel és kibékülünk. Tehát nemcsak jó kezdet után lehet rossz folytatás, hanem rossz kezdet után is lehetséges kibontakozás, siker, öröm, megbékélés. Ez még kárpótolhat a kellemetlen órákért, napokért. Visszamenőleg is bearanyozhatja a történéseket. Ilyenkor elmondhatjuk, hogy „minden jó, ha a vége jó”.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

A JELLEM, AZ ERKÖLCS FEJLESZTÉSE

Ebben a rovatunkban különféle betegségek, lelki zavarok megelőzési lehetőségeit próbáltuk sorra venni, most zárásképpen egy olyan problémáról beszélünk, mely nem az egyénnek, hanem a környezetének okoz szenvedést.

Rossz gyerek, gonosz ember, önző, nincs tekintettel másokra, erkölcstelen, etikátlan, rosszindulatú, agresszív. Ez a jellemnek, az erkölcsi érzéknek, illetve a magatartási fékrendszernek a hibája, melynek számtalan megnyilvánulási formája és súlyossági fokozata zavarja a családot és a tágabb közösséget.

Rossznak senki nem születik, az tévhit, hogy „a vérében van”, „örökölte”, „ilyen a fajtája”. Az ember életében mindennek az alapja a személyiségfejlődés, ha ez harmonikus, akkor erkölcsi téren is esélye lesz a „jóra”. A személyiségfejlődés (bár örökletes tényezők, pl. értelmi képességek, vérmérséklet stb. is fontosak) a családi légkör, a nevelési módszerek, a családi és társadalmi minták és az életben szerzett benyomások, tapasztalatok nyomán alakul. Az ún. hideg légkör és túlságosan engedékeny nevelési stílus (a szeretetlenség és nemtörődömség a gyerekkel szemben) hatására hiányos lesz a szocializáció, erkölcsi normák nem épülnek be, a gyerekben agresszió halmozódik, melyet fékek nem korlátoznak. Szélsőséges esetben – mintakövetéssel is – antiszociális, bűnözői irányban fejlődhet. A meleg, sze-retetteljes légkör és az ésszerű korlátozás, a fokozatos szocializáció a legmegfelelőbb. (Meleg, engedékeny nevelés önző, uralkodó természetű gyereket és felnőttet eredményezhet. A hideg, korlátozó stílus súlyos önértékelési zavarhoz, depresszióhoz vezethet.)

A mintakövetés nagy jelentőségű. Bűnöző szülők gyermeke nem azért csavarog, lop és agresszív, mert genetikailag hordozza magában ezt a hajlamot, hanem mert kicsi korától ezt látta otthon. Természetesen hallunk sajnos olyan példákat is, hogy magasan kvalifikált szülők sarja is a bűn útjára lép, ilyenkor valamilyen nevelési hiányosságra gondolhatunk, például arra, hogy nem tudtak elég időt és figyelmet fordítani a gyermekre, hiányérzete alakult ki, emiatt rossz társaságba sodródhatott. Ranschburg Jenő hívja fel a figyelmet arra, hogy nem elég jó példát mutatni, hanem szóban is el kell magyarázni, hogy mi a helyes és követendő magatartás, és miért. (Ranschburg könyveiben részletesen foglalkozik a nevelésnek az erkölcsi fejlődésre való hatásával, szülőknek, pedagógusoknak nagyon érdemes lenne ezeket megkeresni.)

A szocializáció legfontosabb terepe a család, de az otthonokba véglegesen betolakodott a külvilág, a televízió, a video, az internet. Felsorolhatatlanul sok negatív mintát nyújtanak. Talán nem is az a legveszélyesebb, hogy a krimikben és akciófilmekben naturalisztikus módon megjelenik a fenyegetés, verés, kínzás, gyilkolás. Bár agresszív jelenet nézése után érezhetően megnő a néző agresszív feszültségi szintje, noha legtöbb esetben az adott konkrét mintát soha életében nem fogja követni, de ingerültséget, veszekedést kiválthat belőle ez a feszültség. Veszélyesebbnek gondolom a következőt. Némely műsorok azt sugallják, hogy mennyire fontos a külső megjelenés, a divatos öltözködés, hogy pénzen mindent megvehetsz, hogy lehet könnyen pénzt szerezni, hogy csak a saját érdeked számít, érezd jól magad, valósítsd meg végre önmagad és így tovább. Sok esetben üres fejű, primitív, hiú, nyafogó vagy trágárul beszélő, agresszív, törtető személyeket sztárolnak és ál-lítanak példaképül a naiv nézők elé. Akit a fiatalok (de a gyengébb ítélőképességű felnőttak is) gyakran látnak, és kiemelt pozícióban, sikeresnek látnak, önkéntelenül is utánozni próbálják.

Az iskola szintén rendkívül fontos szocializációs terep. A tanár akaratlanul is példát mutat a gyerekeknek, személye, viselkedése nagyon jelentős. Az irodalmi szereplők és a történelmi alakok számtalan azonosítási mintát nyújtanak, ezért is nagyon fontos a szépirodalom olvasása, a gyerek a szemléletes, érzelmeket megmozgató jelenetekben észrevétlenül magába szív jellemeket, viselkedésformákat, helyzetmegoldásokat, tanulságokat. Nemcsak az irodalom és történelem, hanem minden tantárgy alkalmas lehet arra – jó érzékű pedagógussal –, hogy beleszőjenek, felvillantsanak erkölcsi tanulságokat. Minden tárgy tanítása során, az egész iskola légkörében meg kellene mutatni örök emberi értékeket, a tudás, az igazságosság, becsületesség, segítőkészség, együttműködés fontosságát.

Az empátia óriási jelentőségű az emberi együttélésben, a morális viselkedés kialakulásában. Aki empátiás módon viszonyul a környezetéhez, az figyel másokra, átérzi érzéseiket, megérti a helyzetüket. Mivel szenvedésüket is átérzi, bizonyos fokig maga is megéli, így nem bánt másokat, ellenkezőleg, segíteni próbál, együttműködik. Az empátia kisgyermekkortól kezdve fejleszthető, ehhez hozzásegít más gyerekekkel és az állatokkal való foglalkozás.

Sokan a vallásos nevelés hiányát okolják a fiatalok agresszív viselkedése miatt. A keresztény-keresztyén vallások Tízparancsolata magában foglalja az emberi együttélés legfontosabb tilalmait és szabályait. Aki ezt gyermekkorában megtanulta, átgondolta, valószínű, hogy később is megpróbál ennek szellemében viselkedni. A vallás emellett sok olyan példaképet állít az emberek elé, Krisztust, a szenteket és jelenkori személyeket, akik segítőkészségükről, önfeláldozásukról tettek tanúbi-zonyságot.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

TISZTASÁG, TELJESSÉG – A FEHÉR SZÍN ÉS A FEHÉR HANG

Évtizedek óta hallani, hogy gyerekek, felnőttek december elejétől a „fehér karácsonyt” várják. És nemcsak azért, mert ha elég hó esik, akkor szánkózni és síelni lehet, hanem maga a látvány is csodálatos. Puha hópárna a háztetőkön, fehér halmok alatt roskadoznak a fák, ami különösen szépen mutat a fenyőfélék zöldjével. Kint a mezőkön ameddig a szem ellát, háborítatlan fehérség, néhol a hóba süppedő állatnyomok. Este az utcai lámpák fénykörében látni, ahogy hullanak, egyre hullanak a hatalmas fehér pelyhek. Ez a fehérség a tisztaságot juttatja eszünkbe.

Az orvosok, ápolónők köpenye azért fehér, mert azon mindjárt meglátszik a szennyeződés, tehát muszáj, hogy tiszta legyen. Hasonlóképpen a kórházi falak, az ágyak, ágynemű. Mellesleg tisztítani, fertőtleníteni is könnyebb a fehér textíliát. Újabban – az egyhangúságot és rideg benyomást enyhítendő – főleg gyerekosztályokon inkább színes köpenyeket és falakat alkalmaznak. Az otthoni ágynemű és alsóruházat évszázadokon át szintén fehér anyagból készült, csak néhány évtizede jöttek divatba a tarka ágyhuzatok, valamint a színes melltartók, bugyik, alsónadrágok (utóbbiakat ennek ellenére máig fehérneműnek nevezzük). Hasonló jelképes mondanivalója volt sok száz éven keresztül annak, hogy a menyasszony – „tisztaságát”, azaz szűzességét bizonyítandó – talpig fehérbe öltözött, fején a koszorú és kezében a virágcsokor szintén fehér volt, utóbbit csak mostanában váltották fel a színes bokréták.

A papír, amire írunk és nyomtatunk, főként a kontraszt (a jó olvashatóság) okából fehér, de átvitt értelemben az üres papírra éppúgy azt mondjuk, hogy tiszta lap, mint – átvitt értelemben – akkor, ha valaki előzetes információk és így előítéletek nélkül kezd valahol új iskolát, új munkahelyet, új kapcsolatot.

Tudjuk, hogy a fehérben az egész színskála tulajdonképpen benne van. Ha az összes létező színárnyalat együtt van, akkor látunk fehéret. Ha a fehér fényt felbontjuk üvegprizma segítségével, akkor jön elő a sokszínű szivárvány. Ennek mintájára a kevert hanghatást, mely gyerekzsivajból, utcazajból, nem túl hangos zenéből áll össze egy nehezen kielemezhető komplexummá, fehér zajnak nevezik. Tehát így a fehér a teljességet is jelenti.

Tisztaság, egészség, teljesség. Mindez benne volt a gondolatainkban, amikor 1994 őszén FEHÉR HANGOK-nak neveztük el induló ismeretterjesztő lapunkat, mely november 19-én jelent meg először. Az „egészségnevelést” mint célt tűztük magunk elé, vagyis a pszichológiai ismeretek terjesztését oly módon, hogy az a lelki egészség minél teljesebb megőrzését, fejlesztését, a lelki jellegű, illetve lelki eredetű betegségek megelőzését szolgálja. A tisztaságot úgy értettük, hogy törekedtünk a tudományosan megalapozott ismeretek közlésére, kerülni akartuk a bulvársajtóban egyre inkább elharapódzó babonákat, áltudományokat. Talán azt is ide sorolhatjuk, hogy igyekeztünk a „másik fél” szemszögéből is megvilágítani a dolgokat, tehát hogy pl. egy kapcsolat elromlásában vagy egy személy alkoholizmusában nemcsak egyedül ő a hibás. Igyekeztünk az emberi személyiséget, az életet a maga sokszínűségében bemutatni, jót és rosszat, szélsőségeket és középutat, csecsemőktől az idősekig, úgy, hogy minden benne legyen, mint ahogy a színkép árnyalatai is összességében a fehéret adják.

Ide venném még az egyszerűséget is. Mesékben is előforduló motívum, hogy a szegény, de szép és jószívű leányka egyszerű fehér ruhában volt, míg a csúf és rosszindulatú nőszemély hivalkodó, drága öltözékben páváskodott. Sosem állt sok pénz rendelkezésünkre a lap indítása óta, és ez egyre csökkent. Csak remélni tudjuk, hogy a rengeteg, drága fényes papírra nyomtatott, színesnél színesebb lap közt egyszerű köntösű kis újságunk is fel tudta hívni magára a figyelmet.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér