Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVII. évf. 2010. 05-06. szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A GONOSZ MADÁR

A mese:

Élt egy gazda és volt neki egy nagy, gonosz madara, meg egy lova. Egyik nap a gonosz madár fölkapja a gazda ételes fazekát, és elviszi a házból. Felbátorodva legközelebb meg a gazdáját dobja ki a házából. A gazda a közelben lévő katonákat kéri meg, hogy tegyenek valamit. A katonák altató lövedéket lőnek a nagy madár-ba, és míg alszik, az erdő tündére jóféle főzetet készít, amitől a madár gonoszsága megváltozott. Várta mindenki a felébredését: a gazda, a katonák és más erdei lé-nyek. Mindenki szerette volna befogadni magához a megváltozott madarat. Ki-ki takarított, befűtött a házába, hogy fogadja a madarat. A madár, amikor magához tért, már nem volt gonosz, de azt mondta, egyedül szeretne élni a hófedte csúcson.

A valóság:

A történetben szereplő gonosz madarat egy lányka találta ki. Most múlt négy-éves, és van egy kistestvére. Az óvodában és otthon is agresszív, nehezen kezelhe-tő a viselkedése.

Mi állhat a kitalált történet hátterében?

Amikor egy kistestvér jön a családba, azt a csak valamivel nagyobb gyermek nehezményezi. Még akkor is, ha rosszallásának hallható, látható jeleit nem mutatja. Elnyelt, ki nem mondott rossz érzései miatt lehet bűntudata. Haragszik magára, magát rossznak tartja ellenérzései miatt. Az, hogy a játékban ez a lányka ellopta az ételt a „gazdától”, hasonló ahhoz, hogy őtőle az új jövevény alapvető szükségletet orozott el, az anyai törődést, időt – amit eddig csak egyedül birtokolt. Aztán a ma-dár kidobta a gazdát (tehát ki lehet rakni az ott lakót), mint ahogy néha neki is le-hetett olyan érzése, hogy ki kellene penderíteni a jövevényt a házból. Érdekes volt, hogy ez a rossz madarat alakító kislány élvezte, ahogy álmában törődnek vele, si-mogatják, dédelgetik. Már majdnem letelt a játékidő, de ő még mindig „aludt”, és engedte a „gyógyítgatást”. Úgy tűnt, azzal, hogy törődnek vele, megkapta a külön dédelgetéseket, az elég is volt. Utána már nagy akart lenni – szabad madár a havas hegy csúcsán –, mint ahogy nyilván otthon is hallja, hogy „te vagy a nagy”. Kellő dédelgetés ellenében ezt már el is tudja fogadni.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK

Erre az ismert közmondásra legelső asszociációnk bizonyára olyasmi, hogy a finom csokoládé (ha több egy kis kockányinál) hizlal, és az alkohol – bármennyire jólesik a fogyasztása – előbb-utóbb öl, butít és nyomorba dönt. Ezekben a konkrét állításokban van igazság, de azért tudni kell, hogy a táplálkozás terén nincsenek kőbe vésett normák, mert igen sokat számít a tápanyagok egymáshoz való aránya, és még inkább a fogyasztónak a fizikai terhelése. Azzal a tévhittel szintén le kell számolnunk, hogy ami jólesik, az nem árthat. Mindenki visszaemlékezhet egy-két súlyos gyomorrontására, amikor finom ételeket jó étvággyal és nagy élvezettel fo-gyasztott, mégis nyögés lett a vége.

Az utóbbi években, különösen az utóbbi hónapokban felütötte fejét egy új je-lenség, amikoris korábban szakemberek által ajánlott táplálékokat (vagy más ter-mékeket) más szakértők kifejezetten tiltanak, legalábbis felhívják a figyelmet azok káros hatására. Ezt én most kizárólag mentálhigiénés szempontból említem meg, egyik konkrét esetben sem foglalok állást. Csupán az eddigi ismeretek, adatok, „ér-tékek” viszonylagosságára hívom fel a figyelmet, illetve arra, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni reklámok, nyomtatott szövegek vagy jó megjelenésű ter-mékmenedzserek által. Hallgassuk meg mindkét felet, figyeljük a régi igazságot: „kinek milyen érdeke fűződik ehhez az állításához?”. Gondoljuk át eddigi tapaszta-latainkat, esetleg tegyünk próbát, és úgy alakítsuk ki álláspontunkat.

Példák az élelmiszerek területéről: „A tojásban sok a koleszterin, nem egészsé-ges a fogyasztása.” – „Kísérletek kimutatták, hogy a napi több tojást elfogyasztók vérében sem emelkedett a koleszterinszint.” Más: „A tej élet, erő, egészség.” – „A tej a kisborjúnak való, de az ember nem borjú.” Megint más: „A disznózsír meg a tehénvaj egészségtelen, teljesen mellőzni kell, főzéshez étolajat, kenyérre marga-rint használjunk.” – „Vizsgálatok szerint az étolaj és a margarin gyártása során rákkeltő anyagok keletkeznek, ezért káros a fogyasztásuk.” Vagy: „Csakis teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér, illetve sok műzli az alapja az egészséges táplál-kozásnak.” – „Gabonafélék héjában újabban többször találtak káros penészgombá-kat, ezek betegséget, pl. komoly hormonzavart okozhatnak.” Vagy: „Hús helyett használjon a főzéshez szóját. Több felvágott, párizsi, virsli is sok szója hozzáadá-sával készül.” – „Külföldi, főleg amerikai farmokon génmanipulált szóját termesz-tenek, ennek egészségügyi hatása beláthatatlan, feltehetően többféle zavart fog okozni, és az importált szója eredete követhetetlen.” Példák egyéb területről: „Energiatakarékos égőkkel kell felváltani a hagyományos izzókat, ezek gyártását fokozatosan meg is szüntetik.” – „Kimutatták, hogy az energiatakarékos égők ká-ros sugárzást bocsátanak ki.” Változat: „A mikrosütők és a mobiltelefonok káros sugárzást bocsátanak ki.” – „Vizsgálataink ezt nem igazolták.”

Mi lehet még, amiből szintén megárthat a sok? Azt hiszem, minden. Fürdeni kellemes, de kiszívja és kiszárítja a bőrt; ha meleg, árt a szívbetegeknek, ha hideg, megfázhatunk. Van, akinek tetszik a szoláriumozás, de a bőrnek kifejezetten ártal-mas. A tanulás hasznos, de ha egész nap tart, akkor kifárasztja az agyat, és elfelejt-hetjük azt is, amit előtte már tudtunk. A szex jó dolog, de ha valaki nagyon bele-merül, pár hónap alatt ráunhat, érdektelenné, unalmassá válik (ilyenkor szoktak partnert vagy módszert változtatni, pl. csoportszex, pedofília, erőszak, ami komoly pszichés és morális problémákat vet fel).

Még a jóság, a segítés és a szeretet is olyan, hogy túlzásba vihető. A segítő fog-lalkozású szakember „kiéghet”, ha magas hőfokon és mindig csak másokkal fog-lalkozik, és a segített személy is válhat ezáltal passzívabbá, önállótlanabbá, ahe-lyett, hogy fokozatosan összeszedné saját énerejét. A túlzott anyai szeretet és gon-doskodás dependenssé, függővé teszi a gyermeket, gátolja személyiségfejlődését és igazi önállósodását.

Aligha van olyasmi az életben, melyre ne lenne érvényes az „arany középút” évezredes elve.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

A SZÁMÍTÓGÉP- ÉS INTERNETFÜGGŐSÉG

A számítógép- és internethasználat mai éltünkben már alig megkerülhető, és igazán hasznos, ezt még én is vallom, aki internetet nem használok, csak a számí-tógépet. Mégis létezik számítógép- és internetfüggőség. Felmérések szerint az internetet használók 6 százaléka mondható függőnek Magyarországon. A függőség komoly egyéni betegség és társadalmi probléma lehet! Akárcsak az alkohol-, niko-tin-, drogfüggőség vagy a beteges szerencsejáték-szenvedély. Tudjuk, a komputer és a net önmagában nem bűnös, mint ahogy a bor, a sör, a dohány sem az, csupán a nem megfelelő használat, vagyis a visszaélés okozza a bajt.

Miben nyilvánul meg a függőség? A függő egyén úgy érzi, hogy „nem tud élni nélküle”, gondolata, vágya, törekvése az adott (mód)szer felé irányul, mindent megtesz, hogy mielőbb hozzájuthasson, ez örömérzést jelent számára, és köteles-ségeit is képes elhanyagolni, hogy szenvedélyének élhessen. Internetfüggő szemé-lyek elmondják, hogy reggel felkelés után mindjárt bekapcsolják a gépet, megné-zik, „mi újság van”, végignézik a közösségi oldalakat. Munka után hazatérve is olykor késő éjszakáig a gépen lógnak, olvasnak és írnak, nézelődnek, csetelnek stb. Közben elhanyagolják a háztartást, a családot, az evéssel is alig törődnek. Felnőt-teket és gyerekeket egyaránt veszélyeztet ez a szenvedély. A gyerekekre különösen káros, testi értelemben a szemüket rontja és izmaikat, ízületeiket károsítja a hosz-szan tartó üldögélés és bámulás. Lelki értelemben pedig elsivárosodik a gondolko-dásuk, képzeletük, ha minden információt készen kapnak, ugyanakkor elmaradnak a tananyaggal, mert fölösleges adatok, pletykák, sztárhírek után kutatnak, és a rea-litásérzékük nem fejlődik ki a virtuális világban való rögzülés következtében. A játszás – mármint a tárgyakkal és társakkal való mozgásos, játékos foglalkozás – hiánya az egész személyiségfejlődésre káros hatással van, nem beszélve az agresz-szív számítógépes játékokról. A függő felnőttek is elhanyagolják a munkájukat, háztartási teendőiket és a családjukkal való „igazi” foglalkozást.

A függőség megelőzéséhez a szolgáltatók és az egész média tehetne azzal, ha kevésbé reklámozná az internetet. Mást sem hallunk a rádióban, tévében, mást sem látunk az újságban, mint hogy felvillantanak valami fontos információt, de nem ad-ják meg a lényegét, hanem rögtön a netes elérhetőséget említik. Külön műsorok sulykolják a közösségi portálok, blogok és csetlehetőségek „érdekességeit”, míg az átlag médiafogyasztó úgy érezheti, hogy csak attól lesz ember, ha blogol és csetel. A virtuális ismerkedésnek egyébként óriási veszélyei vannak, különösen a gyere-kek részére. A netes vásárlás is sok veszélyt rejt, és gyakran hallani, hogy laikusok félrevezető, nem valós információkat jelentetnek meg, pl. betegségekkel, gyógy-módokkal kapcsolatosan. Az igazi kultúrát, tehát pl. külföldi nagy könyvtárak vagy múzeumok, képtárak elérhetőségét alig reklámozzák, pedig ez lehetne az internethasználat igazi értéke.

Az ember akkor válik függővé (bármitől), ha hiányzik neki valami, ha énereje nem elég fejlett, ha saját fantáziájából, akaratából nem tud magának értelmes el-foglaltságot szerezni, illetve ha híján van támogató kapcsolatoknak. Ezekre lehetne időben megtanítani a gyerekeket, sőt még a felnőtteket is, pl. önismereti csopor-tokban, különféle fejlesztő tréningeken. Természetesen az elsődleges „gyermekne-velő” társulás, a család is fordíthatna erre több figyelmet. Ha meglenne hozzá a fel-ismerése, a felelősségérzete, a kedve, az ideje…

A „függésnek” egy kissé másfajta értelmezése is létezik. Sajnos, az egészséges átlagemberek, akikben nem alakult ki egészségtelen függőség, bizonyos értelem-ben szintén függenek az internettől. Maholnap az adóbevallás, a díjbefizetés, állás-jelentkezés sem oldható meg internetkapcsolat nélkül, vagy akár egyszerű infor-mációkhoz sem juthatunk hozzá, pl. a egri lomtalanítás időpontját vagy szerveze-tek nyitvatartását sem tudhatjuk meg. Ezt súlyos problémának, és az esélyegyenlő-ség elleni megengedhetetlen visszaélésnek tartom. Hiába bírálják a magyarokat, hogy e téren le vagyunk maradva más országokhoz képest, amikor nagyon sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy gépet és szolgáltatást vásárolja-nak, és megtanulják annak kezelését. Részben pénzük, részben idejük, részben ké-pességük sincs ehhez elegendő. És nemcsak az idős nyugdíjasok, hanem középko-rúak és fiatalok is vannak így nem kevesen.

Virtuális kapcsolatok helyett valódi közösségi programok, élőben történő is-merkedések, személyes beszélgetések kellenének. A Fehér Hangok ezt javasolja kedves Olvasóinak.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

PUHASÁG ÉS KEMÉNYSÉG

Puha lehet a párna, a kenyér, jól művelt talaj, a cica bundája, a kisbaba keze. Ezek előnye éppen a puhaságuk, amennyiben érdesek, kemények, akkor az már kedvezőtlen. Kemény a kő, a vas, a bútorok, a szerszámok, és ez éppen a jó használhatóságukat biztosítja. Az anyagok és élőlények vagy természettől fogva (ezen belül az időjárástól, az életkoruktól stb. függően) puhább vagy keményebb állagúak. Készített tárgyainkat a célszerűséget szem előtt tartva alakítjuk keményebbé vagy puhábbá, minőségüket ez nagyban meghatározza. A puhaságotkeménységet tapintás útján érzékeljük, különösen a kéz ujjainak bőrében van sok nyomásérzékelő receptor, de a nyelv, a szájnyálkahártya is jól megkülönbözteti a puhára főtt és a keményebb ételt, és az egész testfelületünkön érzékeljük, ha érdes a blúz anyaga, ha nyom a kemény műbőr cipő, vagy ha lágyan simogatja nyakunkat a finom sál.

Ezt a fontos minőséget elvont dolgokra is átvisszük. Átvitt értelemben beszélhetünk lágy szavakról, lágy mosolyról, lágyszívűségről, puha viselkedésről. Emlegetünk kemény arcvonásokat és keménykezű vezetést, kemény vitát és kemény ellenállást, szilárd elveket, keményszívűséget. Ezekben az esetekben már jelképes puhaságról és keménységről beszélhetünk. A számítógépek világában a hardver és a szoftver megnevezése is szimbolikus.

A puhaság vagy keménység önmagában nem értékítélet, legfeljebb egyes speciális esetekben. A puha kenyér majdnem mindig jobb, mint a kemény; a lágy mosoly a legtöbb embernek jobban tetszik, mint a kemény arcvonások. A lágy (félig megolvasztott) fém könnyebben megmunkálható, de a kemény vas erősebb és tartósabb. A puhafa hamarabb lángra lobban, a keményfa viszont tovább tartja a parazsat.

Az emberi személyiség fontos része az egyéni kifejezésmód. Ez természetesen a helyzettől, körülményektől, a beszélgetőpartnerektől stb. függően változik, mégis van egy folytonosság a kommunikációs stílusunkban: arckifejezésünk, hanghordozásunk, a beszéd ritmusa, a gesztikuláció, a mozgás stb. nagyon jellegzetes, és az évek előrehaladtával csak kevéssé változik. Ez a nem szóbeli kommunikációs stílus jól megragadható a puhaság-keménység dimenzióiban. A puha stílusú személy mozdulatai lágyak, gesztikulációja inkább lassú, visszafogott. Hangja halkabb és lágyabb tónusú, beszéde nem gyors, arckifejezése, tekintete barátságos, többször mosolyog. Beszéd közben figyel a partnerére, gyakran visszajelez, kifejezi érdeklődését, támogatását, egyébként passzívan viselkedik, kevésbé kezdeményez. A kemény stílusú egyén mozgása darabos, gyorsabb, többet és élénkebben gesztiku-lál. Hangja erősebb és élesebb, gyorsabban beszél. Arckifejezése közömbös vagy barátságtalan, nem mindig hallgatja meg a partnerét, szavába vág. Uralkodó, aktív, határozott, sőt agresszív is lehet.

A puha stílusú megnyilvánulást nőiesnek, a kemény stílusú viselkedést férfiasnak is mondhatjuk. Ezt akkor is így érezzük, ha a nők közt is jócskán előfordul kemény hanghordozás, határozott ítélkezés, sőt rámenősség, agresszió. Férfiak közt is ismerünk visszafogott, kevéssé határozott embereket, akik igen kedvesek tudnak lenni. Mint jeleztem, helyzettől is függ a kommunikációs stílus. Veszélyhelyzetben vagy vezető pozícióban előnyös, ha a nő is tud határozott és következetes lenni. Párkapcsolatban és apaként nagyon is vonzó az a férfi, aki empátiával, kedvességgel meghitt légkört képes teremteni.

Nagy általánosságban mégis úgy lá-tom, hogy a nőkhöz a lágy stílus, a férfiakhoz pedig a keményebb illik. Egészsé-ges, kiegyensúlyozott személyiségekre ez jellemző inkább. (Férfiak esetében nem baj a lágy stílus, de nőknél a keménység együtt járhat személyiségi zavarral.) Nem szerencsés, ha ebből a szempontból (is) egyre inkább elmosódik a különbség a két nem képviselői között. Gondoljunk az elektromosságra, ott is az ellentétes pólusok vonzzák egymást, egyébként megszűnne az „áram”. Igen jó lenne, ha a gyerekek már pici koruktól kezdve hiteles, természetes nőies és férfias viselkedési mintákat tudnának követni. „Nőies” alatt nem az öltözködés, cicomázkodás értendő, hanem a lágyabb kommunikációs stílus, a másokra figyelés, empátia. „Férfias” nem a mo-torbőgetéstől, cigarettázástól és verekedéstől lesz egy férfi, hanem a határozott, következetes, egyenes beszédtől és erőt sugárzó mozdulatoktól.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér