Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVI. évf. 2009. 11-12. szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

EGY CSELEKVŐ MESE

A mese:

Volt egy medvecsalád, egy kígyócsalád és egy malacmama hat kismalacával. Egyszer arra járt egy hatalmas disznó, és fölfalta sorban mindegyiket. Tele volt a hasa, azt sem tudta, merre dőljön. Az elnyeltek nehezen, de kijöttek belőle. Ám hiába menekültek ki onnan, nem volt nagy az öröm, mert nem voltak jól. Fájt a fejük és a hasuk, egy doktor jött őket gyógyítani. Aztán megint megtörtént a baj, jött a mindent fölzabáló disznó, és megint elnyelt mindenkit. Így ment ez újra meg újra…

A valóság:

Hároméves kisfiú az, aki játékában ezt a „történetet” kitalálta, illetve cselekvésben megjelenítette. Több haláleset is volt a családban, legfájdalmasabb az apa elvesztése volt, ami egybeesett a kistestvér születésével. Az apa elvesztése a szűkebb és tágabb családot is kemény érzelmi, egzisztenciális következményekkel érintette, ez a nehéz légkör mindenre rátelepszik. A felnőttek számára is nehéz a „talpra állás”.

Mi állhat a történet hátterében?

Ez a pici fiú, bár „csak” játszott, nagyon pontosan tudta közölni a maga történetét, azt, ami benne van, ahogy ő megéli a történéseket. Elővett láthatóan összetartozó lényeket: medvéket, kígyókat, malacmamát sok kismalacával (mintha egy-egy különálló kis családot alkotnának). Ezeket mind egy közös nagy baj éri: benyeli őket egy disznó. A valóság is ez, a közös baj mindnyájukat elérte, kilátástalan helyzetbe került az ő családja, az apa eredeti családja, és nyilván érintett az anya családja is. A történetben együtt vannak a disznó sötét hasában, és nem tudják, mi fog történni. A család sem tudja még, hogy kerül ki ebből az egészből. A játék során, ha nehezen is, de végre kikerülnek a mindent elnyelő disznó hasából. Lehetne örülni, hogy túl vannak a megpróbáltatásokon. Ám a megszabadulás után a kisfiú kijelenti, hogy „nincsenek jól”, fáj a fejük és a hasuk. A családtagok, rokonok sin-csenek jól, hiába telt el már néhány hónap, mindenki cipeli a fájdalmat, nehezen tudnak új egyensúlyt találni. Az elnyeletést, a kiszabadulást, a megmenekülés utáni gyógyítást a kisfiú egymás után nagyon sokszor ismételte. Ez mutatja, milyen erős a belső feszültség benne, ami újra és újra ezt a forgatókönyvet – bajba kerülünk, megszabadulunk – kényszeríti ki. Az ismétlések nyomán lassan oldódnak, enyhülnek a benne lévő feszültségek. Előremutató mozzanat, hogy a mesében az elnyelt lények megszabadulnak, s gyógyításuk a kisfiú (és a család) gyógyulásának reményét sejteti.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

GÖRDÜLŐ KÖVÖN NEM NŐ MOHA

Képzeljük el a Bükk vagy más hegység hatalmas szikláit, melyek tízezer éve állnak őrt háborítatlanul a hegycsúcsokon vagy a hegyek oldalában. Fák sűrűjében, az árnyékos oldalon zöldes, szürkés moha- és zuzmóréteg növekszik rajtuk. Megtelepedett az élet, és virul. Előfordul ez az ember építette régi kőkerítéseken, téglajárdákon, síremlékeken is. Az időjárás viszont előbb-utóbb a sziklákat is kikezdi, a kő megreped, mállik, leomlik. Hóolvadáskor, felhőszakadás után a víz mossa, továbbgörgeti a kisebb darabokat. Vadállatok, kirándulók lába odábblöki. Legurul a lejtőn, hol itt, hol ott áll meg, nincs nyugovása. Az eddig volt mohapárna, zuzmóréteg le-kopik, újabb pedig már nem telepszik meg rajta.

Mint minden közmondás, a fenti sem konkrét, hanem átvitt értelmű igazságot tartalmaz. Olyasmit jelent, hogy bizonyos emberek, akik sokat költözködnek, járják a világot, sok helyen érezhetik jól magukat, még sincsenek igazán otthon sehol. Jelenti továbbá azt is, hogy aki az emberi kapcsolataiban kapkod ide-oda, folyton új ismeretségeket keres, az tartós, meghitt, mély emberi kapcsolatokat aligha tud kiépíteni és megtartani, vonatkozzon ez barátságra vagy szerelemre. Felfoghatjuk még úgy is, hogy az sem tud megnyugodni, otthont és családot alapítani, kiteljesedni, aki nem jószántából, hanem kényszerből vándorol (pl. háborús menekültek, fogolytáborok lakói, hajléktalanok).

A mozgalmas, gyakran helyet változtató vagy folyton újat kezdő emberek mögött pszichológiailag az extrovertált (kifelé forduló) személyiségtípust fedezhetjük fel. Ők élénkek, érdeklődők, ingerkeresők, társaságkedvelők, beszédesek, aktívak, nyughatatlanok. A Jung által leírt másik típus ennek az ellenkezője. Az introvertált (befelé forduló) személyek csendesek, ingerkerülők, passzívak, maguknak valóbbak, kapcsolatot nehezebben teremtenek, de azt jobban megtartják, hűségesebbek és állhatatosabbak. Mindkét típusban sokféle erősségi fokozat létezik.

Az erősebben extrovertáltaknak szinte büntetés egy olyan irodai vagy üzemi munka, ahol egy teremben kell tartózkodni egész nap. Börtönnek érzik nemcsak a munkahelyet, hanem talán még a várost vagy akár az egész országot is, ha nem utazgathatnak ide-oda. A kifejezetten introvertált személyiségűek számára pedig az kényelmetlen és ijesztő, ha gyakran kell helyet változtatni, nem szívesen költöznek más helységbe, más lakásba.

A kifelé forduló emberek tehát önszántukból is mozognak, „gördülnek”, ha tehetik. Ésszerű határok között maradva ez nem befolyásolja hátrányosan sem otthonteremtési, sem kapcsolattartási képességeiket. Tehát továbbra is „nő a moha”, virul az életük. A túl sok kalandozás, más-más országokba költözés, a válások végül otthontalanná, hazátlanná tehetik az embert. Más – súlyosabb – annak az egyénnek a helyzete, akit a körülmények kényszerítenek vándorlásra, pl. akinek sorozatosan megszűnnek a munkalehetőségei, vagy elveszíti lakását (mint mostanában sokan a bankok végrehajtási akciói, esetleg válás miatt). Aki munkásszálláson, éjjeli menedékhelyen vagy aluljáróban hajtja álomra fejét két szatyor ruhájával, annak a sorsa sajnos igen keserves, és alig csillan fel valami remény, hogy még jobbra fordulhatna. Bizakodni és próbálkozni még ilyenkor is érdemes!

Sokfélék vagyunk, személyiségünk, körülményeink és lehetőségeink igen különbözőek. Bizonyos fokig saját magunk határozhatjuk el (és valósíthatjuk meg), hogy gördülő kövek leszünk-e vagy stabil kősziklák.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

HIV ÉS AIDS

Az AIDS nem lelki betegség, még csak pszichoszomatikusnak sem mondható (mely utóbbinál pszichés tényezők is hozzájárulnak a testi elváltozások kialakulásához, mint pl. a szívizom-infarktus vagy fekélybetegségek esetén). Mégis van néhány pszichológiai vonatkozása a HIV-fertőzésre való veszélyeztetettségnek, sőt az AIDS-betegség kialakulásának is. A betegség megelőzése nemcsak a hazánkban néhány ezer már ismert beteg ügye, hiszen így vagy úgy esetleg mindnyájan érintettek lehetünk benne.

Kezdettől ismert tény, hogy a túl szabados szexuális élet a leginkább okolható a fertőzésért. Vagyis aki a partnereit gyakran váltja, aki pár órás ismeretség után testi kapcsolatot létesít, az súlyosan veszélyeztetett a HIV-vírussal való megfertőződésre. Eleinte a homoszexuálisok közt terjedt gyorsan a kór, majd kiderült, hogy heteroszexuális partnerek között is könnyedén átvihető. A második legnagyobb veszélyforrás az intravénás kábítószerhasználat akkor, ha egymás után többen használják a tűt.

Néhány évtizeddel ezelőtt még későbbi életkorban kezdték a fiatalok a nemi életet, illetve az együttjárásuk alatt is fokozatosan merültek a szexuális játékokba. Manapság felgyorsult az ismerkedés–együttjárás–szerelem–szexuális kapcsolat folyamata. Ha ez kellő önismerettel és társismerettel, önkontrollal és felelősségérzettel megáldott fiatalok közt megy végbe, akkor rendben van. Nagy baj lehet viszont abból, ha a gyerekek gondolkodás nélkül, felelőtlenül mennek bele a kalandba egy alig ismert másik fiatallal. Mert vannak lányok, akik eleve az érzik menő dolognak, ha minél előbb eldobják a szűzességüket, és fiúk, akik minél több lány begyűjtésével akarnak dicsekedni a haverjaik előtt. Még súlyosabb dolog, ha alkohol és drog hatása alá kerülnek, mert az nagyon hamar kikapcsolja a kontrollfunkciót. Így a jó-zan életvitel és a felelősségteljes, megfontolt és elővigyázatos szexuális élet felé való irányítás egyben az AIDS-megelőzésnek a legfontosabb módja.

Természetesen a gumi óvszer – a korai, még nem kívánt fogamzás mellett – a HIV-fertőzést is kivédi, ezért mindenképpen ajánlott a használata. A drogozók számára hasonlóképpen a vírusfertőzés (HIV és májgyulladás) kivédésére szerveznek tűcsere-programokat.

Vannak kevésbé tájékozott fiatalok, akik azt hiszik, hogy esetleg egy szelíd csók is átviheti a vírust, ezért nem mernek közelebbi kapcsolatba kerülni azzal, akivel szeretnének, még ha nem is tekintik fertőzöttnek. Őket meg kell nyugtatni, hogy a nyál – mint a vér is – akkor közvetítheti a fertőzést, ha vérbe, vagyis (akár apró) sebbe, karcolásba kerül. Kézfogástól, eszközök, toll, kilincs stb. megérintésétől nem kell félni. Fontos az óvatosság, az is hasznos, ha – indokolt gyanú esetén – HIV-vizsgálatot kérnek, de az indokolatlan szorongás és túlzott elkerülő viselkedés megkeseríti a hétköznapokat.

Pszichológiai probléma az is, hogy a HIV-fertőzötteket legtöbbször kiközösítik, ezért titkolják az iskolájukban vagy munkahelyükön az érintettséget. Életük nehéz, a halál árnyékában töltik az éveket, folyton gyógyszereket kell szedniük és előbb-utóbb különböző betegségtünetektől szenvednek. Az is nagy baj, ha a veszélyeztetett csoport tagjai – a riasztó bizonyosságtól félve – nem jelentkeznek szűrővizsgálatra. Így elhatalmasodhat rajtuk a betegség, miközben sok más embert is megfertőzhetnek.

A HIV-fertőzöttek egy része lelkiismeret-furdalástól szenved, amiért megkapta a kórt, illetve viselkedésével előidézte. Ha ez – mások iránti felelősségérzettől hajtva – elővigyázatos kapcsolatteremtésre ösztönzi, akkor hasznosnak mondható. Viszont már a betegség terjedésének kezdetén megfigyelték, hogy azok a fertőzöttek, akikben nagyon felerősödött a bűntudat, azokban hamarabb és súlyosabb formában kialakult az AIDS-betegség, mint másokban, akik könnyebben vették a dolgot. (Ismert a lelkiállapot és az immunrendszer működésének összefüggése: a szorongás rontja a védekezőrendszer állapotát.) Akadnak viszont olyanok, akik elkese-redésükben, illetve a bennük munkáló agressziótól, bosszúvágytól hajtva szándékosan megfertőznek gyanútlan partnereket. Ez bűncselekmény.

A szakemberek hangsúlyozzák, hogy ma már egyre hatásosabb gyógyszereket tudnak bevetni az AIDS ellen, ezért a HIV-fertőzöttség kimutatása nem jelent halálos ítéletet, tehát minél előbb jelentkezzenek vizsgálatra és kezelésre, és közben partnereikre is vigyázzanak.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

NYITOTT AJTÓ, NYITOTT SZÍV

Mi jut eszünkbe egy szép új ház gondosan csukva tartott (esetleg rácsokkal védett) ajtaja láttán? Talán először az, hogy nincsenek itthon, tehát nem várnak minket, nem tudunk bemenni. Esetleg az, hogy a tulajdonos fél a behatolóktól, őrzi a vagyonát. Egészen más „üzenete” van a tárt ajtónak: úgy érezhetjük, hogy várnak minket, legalábbis nem félnek attól, hogy illetéktelenek bemehetnek. Az ablak esetében hasonló a helyzet: a lefüggönyzött, elsötétített ablak mintegy kizárja a külvilágot, védekezést jelent a kinti zajok, fények és leselkedők ellen. Nyitott ablakon kitekinthet a lakó, követi a kinti eseményeket, és kívülről is beárad a napfény, a friss levegő, és benézhet a kíváncsi járókelő.

Innen ered többféle kifejezésünk, mely az egyének személyiségére, viselkedésmódjára mutat rá. Zárkózott egyéniség, zárkózott természetű az az ember, aki lehetőleg visszavonultan él, kevés kapcsolata van, alig kommunikál másokkal. Ellenkezője a nyitott személyiség, érdeklődő, társaságkedvelő, élénk. Ráadásul lehet, hogy nyitott szemmel jár a világban (mert érdeklik a történések, az emberek), beszédében nyíltan fogalmaz, ráadásul talán még nyílt szívű is (érzéseit kimutatja, ugyanakkor rezonál mások érzelmeire, és segítőkész). Mindig akad, aki ezután nyit majd a világ felé (azaz új kapcsolatokat keres), vagy egy bizalmas beszélgetés során fokozatosan kinyílik, megnyílik. Mások ellenkezőleg, kilépnek egy kapcsolat-ból, és bezárják az ajtót maguk mögött.

A kommunikációs folyamatban a nem szóbeli jelzések is értelmezhetők a nyitott–zárt dimenziókban: az érdeklődést, a kapcsolatfelvételt, a beszélgetés folytatási szándékát a nyitott szem, esetleg a picit nyitott száj jelzi. A szorosan zárt ajkak, a lesütött szem, leeresztett szemhéjak, a szemkontaktus kerülése a kényes témát vagy a beszélgetés befejezésének szándékáról árulkodik.

Társaság, klub, terápiás csoport is lehet nyitott vagy zárt. Az előzőbe bármikor várnak új érdeklődőket, a másodikba a kezdeti társaság jár, új tagfelvétel nincs, vagy csak meghatározott alkalmakkor.

A pszichiátriai osztályok, jól emlékszünk, sokáig a szó szoros értelmében zártak voltak, az ajtókon csak kulccsal nyitható gombos zárak védték a veszélyesnek tartott betegektől a környezetüket. Aztán az utóbbi évtizedek alatt fokozatosan kinyíltak az ajtók, egyre több kórházban bevezették az „open door” rendszert. A bezárt ajtó egyébként nagyon frusztráló, bosszantó, önmagában is nyugtalanabbá teszi a betegeket, és agresszióra meg szökésre sarkallja őket. (Gondoljuk el, nekünk nem pszichiátriai, hanem testi betegeknek, illetve hozzátartozóknak is milyen kellemetlen volt, amikor pl. az egri kórházudvar és a rendelőintézet között egy időben nappal is bezárt ajtók akadályozták az áthaladást.)

Vannak olyan vidékek vagy olyan társadalmak, ahol a házak körül nem használnak kerítést, kaput. Magán az épületen természetesen szükséges a nyílászáró, kivéve talán a trópusi pálmalevél-kunyhókat. Sokáig a magyar falvakban is általános volt, hogy a kertkaput nem zárták, csak behajtották, és a ház ajtaját sem volt muszáj becsukni. Sajnos, ma már más időket élünk. Nagy mértékben kinyílt a világ, a technika közel hozza más földrészek látványát, felhalmozott tudásanyagát, lakóinak szokásait. Morális értelemben viszont bezárkóztunk, befelé fordultunk, nem törődünk már annyit a közvetlen környezetünkben élőkkel. A növekvő agresszió, bűnözés miatt a kapukat valóban szigorúan zárni kell. Biztonsági zárak, rácsok, vaspántok, riasztók, kamerák fogságában élünk. Ez alól csak az idejekorán elkezdett erkölcsi nevelés válthatna meg valamennyiünket.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér