Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVI. évf. 2009. 07-08. szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A TIGRIS ÉS A TYÚK

A mese:

A tyúkmama elment magvakat szedni a csipaszainak. A tigris, se szó, se be-széd, nekirontott a tyúknak, és ütni kezdte. A tyúk elájult. A csacsi ébresztgette a kábult anyát, és mivel elég buta volt, szólingatott valakit, hogy jöjjön segíteni. Jöttek is a tyúkanyó kicsinyei, de azok csak verekedtek. Amikor az anya magához tért, akkor látta, hogy a gyerekeivel baj történt. A csipaszok sárkánnyá váltak, „kifordultak magukból”. Ezt a kifordítást a tigris tette. A tyúk és a csacsi is szerette volna visszafordítani a dolgot. Ekkor jött a tigris, az anya és a csacsi nekirontottak, és verni kezdték. Egyiküknek eszébe jutott, hogy ha agyonverik a tigrist, akkor ki fogja visszavarázsolni a sárkánnyá változott csipaszokat.

A valóság:

Egy hatéves óvodás fiú találta ki a történetet. Van egy kistestvére, érzékelhető, hogy féltékeny rá. Családjával most költöztek egy idegen városba, nagyon hiányzik neki a régi óvoda, a társak. Itt minden idegen, még az anya sem szokta meg, őt is megviselte ez a szükség szülte váltás. A fiú az új óvodájában agresszív a többiekkel, nagyon érzékeny, gyakran sír. Az óvónők jelezték a szülőknek, hogy gond van vele.

Mi állhat a mese hátterében?

A mesében a kicsinyeiről gondoskodik az anya, mint ahogy a valóságban is nagy szeretettel segítik a szülők ezt a váltást feldolgozni a gyerekek számára. Ki lehet a tigris, aki a mesében ezt a sok bajt okozta: az anya elájulását, a kicsik elsárkányosodását? Lehet, hogy maga a változás, az életük ilyen drámai átrendeződése. Ez a váltás megviselte az anyát és a fiút is. Komoly veszteségeket éltek át: ott kellett hagyni a régi, biztonságot jelentő, kedves és ismerős teret, kapcsolatokat. Itt minden új és idegen: a város, a lakás, a környezet, az óvoda, idegenek az emberek, mások az elvárások. Egyszerre kell elgyászolni a veszteséget és beilleszkedni – az élet minden frontján – egy új közegbe. Ez együtt, a testvérféltékenységgel megtetézve, már olyan stressz és alkalmazkodási teher, ami kibillentette ennek az óvodás kisfiúnak a viselkedését a maga kereteiből. Idő kell, hogy egy új egyensúlyt találjon. Érdekes volt, hogy a meséje nem fejeződött be. A mesében, amikor eszébe jutott, hogy ha agyonverik a tigrist, akkor ki fogja visszavarázsolni a gyerekeket, ezen a ponton megállt a mese. „Itt hagyjuk abba, majd innen folytatjuk” – mondta a fiú játék közben. Még nem tudja, mi az a mód, mi az a fordulat, amitől visszaáll a rend. Ennek a rendező elvnek, erőnek még nincs a birtokában. Még nem tud mit bevetni a sárkányosító tigris ellen. Ez a mese, ez a játék majd még ezután fog benne megszületni.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

FEJÉTŐL BŰZLIK A HAL

Nem tudom, hogy a valóságban a haltetem mely része romlik meg legelőbb, de átvitt értelmében igaz a közmondás. Azaz: bármely csoport, szervezet hibás működése (és ennek következtében rossz híre, vagyis „bűze”) nagyrészt a vezetőnek róható fel.

Például a családban az iszákos, munkakerülő, agresszív férj anyagilag tönkreteszi az egész család egzisztenciáját, leromlik a lakásuk állaga, ruházatuk tönkremegy, minden téren nélkülöznek. A gyerekek nem tudnak továbbtanulni, általános iskolai eredményeik is romlanak a feszült légkör miatt. Az ismerősök körében az egész család „leértékelődik”. Ha az anya erős egyéniség, akkor sokáig ellensúlyozhatja az apa viselkedését, és összetartja, rendben tartja a családot. De ha nem, akkor ő maga is lecsúszhat erkölcsileg, ivásra, csavargásra adhatja a fejét. A gyerekek a rossz példa alapján kevés eséllyel állhatnak meg a talpukon a „jó oldalon”.

Munkahelyen is előfordulnak olyan vezetők, akik nem állnak a helyzet magaslatán. Ha a vezető nem követeli meg a pontos munkakezdést és a hibátlan munkát, és főként ha ő maga is későn jár be, ok nélkül eljárkál munkaidő alatt, a saját munkája pedig nem precíz, akkor előbb-utóbb a beosztottak körében is fellazul a fegyelem. Ha észreveszik a dolgozók, hogy a csoportvezetőjük lazán kezeli a vállalati tulajdont, hazavisz anyagot, szerszámokat, akkor követni fogják a példáját. Ahol a brigádvezető sört iszik ebéd után, a többiek sem fognak lemaradni, legfeljebb, aki nem szereti az alkoholt, az kólával a kezében nyújtja hosszúra az ebédidőt. Ahol az osztályvezető főorvos lekezelően beszél a betegeivel, ott a beosztott orvosok és a nővérek sem bánnak a betegekkel a nekik kijáró tapintattal és tisztelettel. Minden munkahelyen ismerünk olyan csoportokat, brigádokat, osztályokat, ahol nagyobb a fegyelem, jobb a teljesítmény, kellemesebb a légkör – és ellenkezőleg. A legmagasabb szinteken is érvényesül ez a gyakorlat, például egy város, sőt egy ország polgárainak egy részében is zavart kelthet, demoralizáló lehet, szabályszegésekre ösztönözhet a vezető rossz példamutatása.

Miért meghatározó a vezető, a „fej” magatartása? Az emberek általában hajlamosak az utánzásra, mintakövetésre. Amikor azt látják, hogy a testvérük, barátjuk, osztálytársuk, munkatársuk „lazít” a fegyelemben, erkölcsben, és ezt nem követi szankció, akkor meg-megpróbálkoznak hasonlóval, hátha nekik is beválik. Az apa, a főnök, a vezető ezen túlmenően sokkal fontosabb, meghatározóbb mintaként jön szóba, mint az egyenrangú társak. Így a pozitív példamutatása is hatásos lesz, de sajnos a negatív dolgok, a hibák, mulasztások, törvénytelen megoldások terén is követhetik őt a beosztottak. Ezt ellensúlyozhatja, ha a vezető a saját lazasága ellenére fegyelmet követel a beosztottaktól („Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek”, illetve „vizet prédikál, de bort iszik”). Ám tetézheti a bajt, ha maga is érzi, hogy nincs erkölcsi alapja jó munkát, rendes viselkedést követelni, miközben ő maga nem ezt teszi – és szabadjára engedi a gyeplőt.

Tehát – mint sok kutatás és rengeteg tapasztalat mutatja – sem az autokrata, diktatórikus vezetői viselkedés, sem pedig a ráhagyó, ún. lassez faire (leszéfer) vezetési stílus nem célravezető. A demokratikus vezetést hozzák ki győztesnek, melyben a munkahelyi vezető (vagy a családapa) megosztja az információkat a többiekkel, megbeszélik a fontos dolgokat, együtt döntenek, kompromisszumokat hoznak és együttműködnek a közös megoldásban. Ehhez pszichológiailag is képzett, jó szándékú és becsületes vezetők kellenének. Az együttműködés szempontjából az lenne hasznos, ha a munkahelyi csoportok maguk választhatnák meg a vezetőiket, nem „felülről” raknának rájuk idegeneket (akik a legfelső vezetés megbízható emberei). Ehhez viszont felelősségteljes és igyekvő beosztottak kellenének, hogy ők valóban a munkavégzés érdekében választanák ki a vezetőt, nem pedig a saját kedvük szerint olyat, akiről feltételezik, hogy majd elnézi a lazaságaikat.

Nem egyszerű tehát sem vezetettnek, sem vezetőnek lenni. A viszonylag jó vezető kiválasztására, így a megfelelő példamutatásra esélyt ad, ha minél többen (tehát demokratikus szavazás útján) választhatják ki az adott egység vezetőjét.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

HOGY ELÉG TEJET KAPHASSON A BABA…

Ma már aligha akad olyan ember, aki azt mondaná, hogy a csecsemő táplálására nem az anyatej a legjobb. (Két-három évtizede még a különféle tápszereket ajánlották a reklámok, az egészségügyiek és egymásnak a fiatal anyák.) Igen ám, de manapság is megesik, hogy a kismama nem tud szoptatni, mert nincs elég teje. Ezt a helyzetet fontos lenne megelőzni!

A tejelválasztás a szülés után hormonális hatásra indul be. A hormonok működését az idegrendszer szabályozza. A lelki tényezők viszont közvetlenül hatnak az idegrendszerre (és megfordítva, az idegi és hormonális változások megmutatkoznak a hangulatunkban, érzelmeinkben, gondolkodásmódunkban is).

A kismama kiegyensúlyozott lelkiállapotában a tejelválasztás rendben, mondhatni automatikusan zajlik. Ám ha nyilvánvaló idegesség feszíti belülről, ha gondok nyomasztják, ha rossz a kedve, ha fél valamitől, akkor ez káros módon megmutatkozik többek közt abban, hogy nem lesz elég teje.

A korábbi évek, évtizedek tapasztalatai alapján nem egyszer találkoztunk olyan esetekkel, hogy a fiatal nő egyszerűen nem akart szoptatni, mert féltette az alakját, és egyébként is kényelmesebbnek ítélte, ha csak meglangyosítja a tápszert, és cumisüvegből eteti a csecsemőt. Ma már valószínűleg nemigen van ilyen. Ám most is lehet előzetes szorongás, hogy hátha nem tud majd kellően szoptatni, és görcsös igyekezet, hogy „teljesítsen” az elvárások szerint. Ez a feszült lelkiállapot is gátolhatja a tejelválasztást. Az embernél a szoptatás nem „ösztönös” cselekvés, ezt is tanulni és szokni kell, és nem minden fiatal nő van kellően felkészítve erre. A gyermekvárás szép és boldog időszak, de sajnos befelhőzheti – különösen mostanában – az egzisztenciális bizonytalanság, az anyagi gondok, a félelem a jövőtől. Egy bizonyos fokon túl ez szintén ártalmas lehet. Az esetleges párkapcsolati problémák, egymás közti feszültségek szintén megzavarhatják az idegi és hormonális működéseket. A gyermek születésével megváltozik a pár helyzete, egymáshoz való viszonya, alkalmazkodni kell az új jövevény különös igényeihez. Az ifjú anya és apa fáradtak, feszültek, nem mindig érzik magukat kompetensnek (mondjuk: szakértőnek) a csecsemő gondozásában. A szexuális életük is megváltozik, kevesebb idejük jut egymással foglalkozni, a nőnél átmenetileg fájdalmak és kielégülési nehézségek is felléphetnek, vagy a nemi vágya csökken.

Mindezeken túl lehetnek olyan régi keletű, rejtett belső félelmek és elutasítások a nőben, amit sosem tudatosított magában még. Ilyen pl. az, ha a saját női szerepét, nőiségét nem tudja elfogadni teljesen, annak nehézségeivel együtt. Ennek oka kisgyermekkori eredetű rejtett identifikációs zavar, azaz nem tudott teljesen azonosulni anyjával, és tőle ezt az összetett női szerepet átvenni, eltanulni.

A lelki eredetű tejhiány elsődleges megelőzése a lányok kisgyermekkori ki-egyensúlyozott nevelésével kezdődhetne. És folytatódnia kellene a serdülőkorban a lányok szélesebb körű szexuális felvilágosításával és családi életre nevelésével. Az előadások mellett hatékonyabbak a kiscsoportos beszélgetések és az önismereti csoportfoglalkozások. A várandósság előtt, illetve alatt pedig nagyon sokat segítene a szülésre (szoptatásra, gyermeknevelésre) való komplex felkészítés. Ennek során a leendő anya megfogalmazhatja kérdéseit, kételyeit, félelmeit, és választ kaphat ezekre. Tanulhat a szoptatást elősegítő technikai fogásokat, és megnyugodhat abban is, hogy kisebb zökkenők beleférnek a képbe, másnak sem megy azonnal tö-kéletesen. Ha felkészülten, nyugodtan, magabiztosan, örömmel néz a szülés és szoptatás elébe, akkor óriási esélye van, hogy mindez rendben fog meg-történni.

Városunkban, megyénkben több helyen, többféle szakember is foglalkozik ilyen felkészítéssel. Most lapunk előző (2009/5-6.) számát ajánlom újra Olvasóink figyelmébe, melyben Tóthné Hasilló Annamária szülésznővel, laktációs tanácsadóval beszélgettünk (őt a www.hasillo.atw.hu címen érhetik el).

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

MINDEN ÉVI BÚZÁNKAT…

Minden napi kenyerünk – melyért a Miatyánkban is imádkoznak a hívők – alapanyaga a búza. Európa legfontosabb gabonanövénye; ahogy Ázsiában a rizs, Dél-Amerikában a kukorica az a növény, melyből a legalapvetőbb élelmiszerek készülnek. A reformtáplálkozás, illetve a folytonos fogyókúrák hívei kivételével a lakosság túlnyomó többsége minden nap eszik kenyeret. Zsírral, vajjal kenve, felvágottal, hússal, esetleg mézzel, lekvárral, aztán leveshez, főzelékhez, még gyümölcshöz is.

Magyarországon külön nagy becsülete volt mindig is a kenyérnek, mint ahogy lapunkban is írtuk már (és egyébként sokan emlékeznek még rá gyermekkorukból). Régen keresztet vetettek a kenyérre, mielőtt megszegték. A véletlenül földre esett kenyérdarabot leporolták és megcsókolták, úgy tették vissza az asztalra, a karácsonyi asztalon maradt kenyérmorzsáknak pedig gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért a jószág elé szórták. Ünnepélyes látogatások alkalmával a rangos vendéget kenyérrel és sóval köszöntötték. Az új kenyérnek külön ünnepe is van, az aratás után készült kenyeret (mely az egész évi termést, illetve kenyérellátást szimbolizálja) megáldja a pap. Az ország több vidékén „élet”-nek nevezik a búzát: „szépen érik már az élet”, „learatjuk az életet”. Ha elég búza termett, akkor biztosítva volt az egyik leg-főbb élelem, tehát a család túlélése, „az ország kenyere”. Ezt tükrözi az ismert kisgazda-üdvözlés: „Bort, búzát, békességet!”

Ez évben az időjárás veszélybe sodorta a kenyerünket, jelentősen lecsökkentette a búzatermést. Pedig Magyarország talaja és éghajlata évszázadokon át kiváló minőségű búzát nevelt a saját lakosságán kívül a szomszédos nyugati országok számára is.

A búzanövény, a kalász, a búzatábla szimbolikus értékű számunkra. „Arany kalásszal ékes rónaság”, „ringó búzatábla” képe több költeményben, dalban előfordul. A második világháború előtti időkben a gazdák számára szervezett képzéseket „ezüst kalászos” és „arany kalászos” tanfolyamoknak nevezték. Amúgy rossz emlékezetű, Rákosi-korabeli címerünkben is szerepelt a búzakalász.

Az időjáráson – és a minden évben kiújuló felvásárlási, raktározási, értékesítési gondokon túl – e sorok írásának idején a fuzáriumkérdés is zaklatja a kedélyeket. Heteken át folyik a vita, senki nem tudja (most még) pontosan, hogy van-e méreg a búzában és az élelmiszerben, és ha van, az mennyire ártalmas. Kinek a mulasztása, manipulációja, bűne a fertőzés (vagy annak elhallgatása, ill. kiteregetése, felnagyítása)? Régi néhány búzafajtánk helyett igen sokféle nemesített gabonavetőmagot alkalmaznak ma már. A múlté már az egyik legnehezebb paraszti munka: a kézi kaszával való aratás, a sarló segítségével történő marokszedés, a kévekötés, a bú-zakévék, melyeket keresztekbe raktak a tarlón, mielőtt lovas kocsikkal hazaszállították a csépléshez. Csak a helyenként látványosságként megrendezett aratóversenyeken láthatunk már ilyesmit.

Sárgálló búzaföldünk, búzanövényünk még van. De a letépett kalászok mellé egyre kevésbé találunk piros pipacsot, kék búzavirágot, fehér margarétát, pedig régebben – még gyerekkorunkban – ezektől tarkállott a mező, ezekkel együtt volt „kerek” a virágcsokor.

Ignácz P.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér