Mentálhigiénés Csoport

Tevékenység: pszichiátriai ellátás és gondozás, mentálhigiéne, pszichológiai tanácsadás, pszichoterápia. Eger, Arany J. u. 20/a

Fehér Hangok - XVI. évf. 2009. 03-04. szám

Vissza az előző számra Ugrás a következő számra

GYEREKEK MESÉLNEK

A HÁZALÓ TIGRISEK

A mese:

Volt egy falu, ahová éjszakánként betörtek a tigrisek. A házaló tigrisek az erdőből jöttek, és vadak voltak. Házról házra járva riogatták az embereket, és megették a háziállatokat. A falu egyik házában élt egy család, az egyik lányukat Emmának hívták. Senki nem hallja a családból, hogy a ház körül szuszognak-morognak a tigrisek, csak Emma, aki rossz alvó. Mindenki mélyen alszik, Emma fél, remeg, és nem tudja, mit tegyen. Egyszer csak összeszedi magát, eszébe jut, hogy valamikor oroszlánszelídítő volt, és ostorával meghunyászkodásra bírta a nagy vadakat. Megkereste régi ostorát, kiment, és kegyetlenül elpáholta a házaló tigriseket, akik visszamenekültek az erdőbe. A tigrisek többé nem zavarták a falu lakóit, akik örültek és hálásak voltak Emmának.

A valóság:

A hatéves óvodás lánykának, aki a történetet kitalálta, nyugtalanok az éjszakái. Rosszakat álmodik, felriad, félelmei vannak. Négyen vannak testvérek, a szüleik elváltak. A gyerekek anyjukkal élnek, átélték a válás minden feszültségét, de lassan túl vannak mindezen. Ez az óvodás korú gyerek idővel sajátos szerepet vett fel a családban: ő a békesség, a rend képviselője, az összetűzések elsimítója.

Mi állhat a mese hátterében?

A kislány el is játszotta az általa kitalált történetet, mely egyébként egy álma volt. A mesében ő volt Emma. A kislány korábbi játékaiban és az életben is kerüli a konfliktust, nem megy bele vitába, inkább ráhagyja a másikra, vagy füllent a békesség kedvéért. A felszínen a mindenáron való békesség van, de alatta érezni, hogy pontos, erős elítélő véleménye van a másikról, ám ezt nem mutatja, elnyomja. Ha kiadná magából, ha ütközne másokkal, akkor megsemmisülne a válás után „magára vett” és a többiek által megerősített szerepe, hogy ő a békesség felelőse. Valószínűleg a válás körüli feszültségek kezelésére jelent meg nála ez a konfliktus-elnyelő stratégia. Az elnyomott konfliktusok éjjel az álomban visszajönnek, lehet, hogy ők a házaló tigrisek. Figyelemre méltó, ahogy ez a kislány megtalálta a megoldást, a régi erejét hívta segítségül a harchoz. A játékban előjött a régi tudása és ereje. Lehet bízni abban, hogy ismét képes lesz a valóságban a mindennapi helyzetek feszültségét vállalni és kezelni. Egyben arról is tapasztalatot szerez, hogy az ütközések nem járnak fontos kapcsolatainak elveszítésével, s neki sem kell a napi bosszúságokat „lenyelni”.

BIMBÓ ZOLTÁNNÉ - pedagógus, mentálhigiénikus, szociális munkás

vissza

KÖZMONDÁSOK

SOK KICSI SOKRA MEGY

Csaknem minden dolog, tárgy, esemény olyan természetű, hogy illik rá a fenti közmondás. A többször hallott információ megragad az emlékezetünkben (ez a tanulás alapja); az óvodában sok kisgyerek egyenként gyenge hangocskája nagy zsivajjá áll össze; ha nekiállunk egy nagy kosár zöldborsót fejteni, egy hüvelyből 6-8 szem bújik elő, ám egy idő után nagy tállal gyűlik össze, ami elég lesz borsófőzelékhez a családnak.

Sajnos, rossz dolgok, kellemetlen élmények, negatív hatások is felhalmozódhatnak, összeadódhatnak. Egy bőrgyógyászati példa: a bőrt életünkben ért UV-sugárzás összeadódik, és évtizedek múltán okozhat végül bőrrákot. Az időjárásból: leesik egy esőcsepp, meg sem látszik a földön. De jön utána a többi, sok csepp, órákon keresztül, ez végül teljesen eláztatja a talajt, sártengerré válik a kert. Káros rovarok és mikrobák gyors szaporodása közismert, rövid idő alatt megsokszorozódik a számuk, és persze minden utód sokasodik újra és újra, míg teljesen elárasztják a növényi vagy emberi szervezetet. Ha egy embert több kudarc ért, ezek emléke is megmarad (még ha éppen nem is gondol rá), és emiatt lehet, hogy önbizalomhiánnyal, „vesztesként” viszonyul további feladataihoz. Az apró bosszúságok szintén összegyűlnek bennünk, és növelik a belső feszültséget, míg végül egy egészen jelentéktelen bántás is „kiverheti a biztosítékot” (erre mondjuk, hogy „utolsó csepp a pohárban”).

Szerencsére a pénz is szaporodhat, ha vigyázunk rá. Régi kiskereskedők üzleti elve volt a „jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint”, azaz tudták, hogy ha kisebb haszonnal adják az árut, akkor többet vesznek belőle, és így végül jobban járnak. Jó példa az is, amikor nemrégiben jótékony célra egy- és kétforintosokat gyűjtöttek, és az apró fémpénzekből százezres összegek is összejöttek. Ha nem hagyjuk, hogy elvegye a kedvünket az előttünk álló sok feladat (pl. sok gyomlálni való, gazos ágyás a kertben vagy rengeteg megoldásra váró matematikapélda), hanem hősiesen nekilátunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy először megvan egy, majd kettő, és így tovább, lassanként elvégeztük a munka felét, aztán már csak egy kevés maradt a végső sikerig.

Érdemes tehát megszívlelni ezt a régi népi bölcsességet, és felidézni a hétköznapok különféle helyzeteiben. A kellemetlen, ártó, veszélyes hatásoknál vigyázzunk, nehogy túlságosan sok érjen minket és adódjon össze bennünk. Természetesen saját szavainkra és cselekedeteinkre is vigyáznunk kell, nehogy szeretteink számára túl sok legyen a kritikából, veszekedésből vagy követelőzésből. Ha viszont úgy érezzük, hogy kevés jut számunkra az élet jó dolgaiból, pl. nem kapunk nagy és drága ajándékot a névnapunkra, vagy nem jut egy egészen nagy kitüntetés a munkahelyünkön, akkor gondolkozzunk el egy kicsit. Lehet, hogy több ismerősünk is felköszöntött egy-egy szál virággal vagy más aprósággal. Lehet, hogy több kollégánk tekintetében is láttuk már az elismerést a munkánk minőségével kapcso-latosan. És ilyenkor tökéletesen érvényes kell hogy legyen a címbeli megállapítás.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

MEGELŐZÉS

A GYERMEKKORI PREVENCIÓ VARÁZSDOBOZA

A varázsdoboz olyan, hogy abból szinte minden csoda előkerülhet. Ilyen a gyerekek spontán játéka! Olyan varázsdoboz ez, amelyben nagyon sokféle preventív jellegű varázsszer megtalálható. Érdemes belekukkantani ebbe a varázsdobozba, mi mindent rejt, aminek bajmegelőző és fejlesztő hozadéka lehet.

Szakemberek szerint a gyermekek spontán játéka tiszta önszabályozás. Ő választja ki, hogy mivel, kivel, mit szeretne játszani. Ehhez elhatározás, döntés, fantázia, választani tudás kell. Ahhoz, hogy a játék működjön, önmagának kell a lebonyolításhoz szükséges pszichés folyamatait mozgásba hozni: érdeklődését, figyelmét, emlékképeit, beindítani a fantáziáját, kreatív megoldásokat találni az egyes részletek megvalósításához. Információit, már meglévő gondolati sémáit alkotó módon felhasználni. Magának kell a motorikum és érzékelő apparátus folyamatos és összehangolt mozgását, működését biztosítania. A különböző belső erők, képességek mozgatása, összehangolása mellett kezelnie kell a külső szociális tér eseményeit is (társakkal való együttműködés, szociális rutinok, szabályok megtartása stb.). Mindezt az óriási munkát a játszó gyerek önmaga – külső segítség nélkül – hozza mozgásba és végzi el. Eközben a gyermeknél ezek a beindító, összehangoló, szabályozó erők megerősödnek, és a „használattól” a belső pszichés képességei is kibontakoznak, fejlődnek.

Milyen prevenciós haszna van / lehet mindennek? A későbbi iskolai kudarcok egy részének hátterében éppen az húzódik meg, hogy a gyerek belső erői, melyeket a tanulás során használnia kellene, nem érettek, nem erősödtek meg a korábbi évek során (leginkább a játékban). Mivel nem igazán engedték játszani, hiszen folyton „játékos” vagy nem is játékos feladatokat kapott a felnőttektől, így nem is volt módja megtanulni belső erőinek mozgósítását. Ennek a tudásnak a hiányában az iskolában elakad, lemarad. A gyerekek spontán játéka preventív módon a sikeresebb tanulást (és tegyük hozzá: a későbbi munkát is) segíti, hiszen az ahhoz szükséges belső erők fejlesztését biztosítja, s annak szabályozását, célra irányítását is begyakorolhatja a játéka során.

Amikor a spontán játékban a gyermek szenzoros-motoros, pszichés, szociális, értelmi és minden egyéb képességét mozgásba hozza, sajátos belső állapot, „áramlás” jön létre. Napjainkban kutatják ezt a különleges állapotot. Ilyen pl. amikor egy sportoló magas teljesítményt tud elérni. Minden tudását, erejét fókuszálja a célra, és ezek összeadódásából kiemelkedő teljesítmény születik. Így van ez a játékában elmélyült gyereknél is. Szinte megszűnik számára a külvilág, még saját testi szükségleteiről is megfeledkezik, annyira összpontosít a tevékenységére. Ebből adódik, hogy játékban a gyermek olyan dolgokra képes, amire egyébként még nem. Az áramlás-élmény megtapasztalása preventív módon hozzájárulhat a későbbi jó teljesítmény létrehozásához.

A játék egyik jellemzője az öröm-színezet. Ennek hátterében hormonális, biokémiai jelenségek húzódnak meg. A játéknak feltehetőleg szerepe van az endogén ópiátok által biztosított szabályozó rendszer kialakulásában is. Agykutatók napjainkban vizsgálják ezt. Azt már tudják, hogy bizonyos endogén ópiátok képesek blokkolni az idegrendszert, védelmet nyújtva így az egyént elárasztó nagy mennyiségű ingerrel szemben, melyet már (abban a mennyiségben és gyorsaságban) az idegrendszer nem tud feldolgozni. A játék így preventív módon hozzájárul az idegrendszer védelméhez.

A spontán játék arra is „megtanítja” a gyereket, hogy van egy kis „szabad” ideje, amivel magának kellene kezdeni valamit! Kitölteni az időt örömet okozó, alkotó tevékenységgel. Vannak gyerekek, akiket mindig „szórakoztatnak” a felnőttek, megmondják, hogy most mit csináljon, mit játsszon… Egy idő után ezt el is várja a gyerek, mert magától unatkozik. A szülők egyre fáradtabbak és türelmetlenebbek lesznek. A gyerek pedig nem tanulja meg, hogy maga is képes önállóan és örömet nyújtó, alkotó, másoknak is megfelelő tevékenységgel megtölteni a szabad időt. Sajnos ez elvezethet odáig is, hogy fiatalemberként sem fogja tudni, hogy mit kezdjen az idejével, és céltalan, esetleg agresszív cselekvésekbe kezd.

A játék, főleg a szerepjátékok alkalmasak arra, hogy általuk a gyerekek elsajátítsák a különböző emberi szerepekhez tartozó társadalmi elvárásokat megjelenítő viselkedésmódokat, és gyakorolják azokat a szociális rutinokat, amelyek minden társas kapcsolatban, interakcióban nélkülözhetetlenek. (Például kezdeményezés a kapcsolatban, irányító szerep vagy alárendelődés, konfliktusok kezelése, a másikkal való empatizálás, együttműködés stb.) Ezek hiánya eredményezheti a közösségbe való beilleszkedés nehézségeit.

A játék különleges szerepet játszik a kreativitás kibontakozásában is. A gyerekek spontán, szabad játéka során az idegrendszernek van ideje bizonyos raktározási feladatokat elvégezni. Rendszerezi az átélt élményeket, az elsajátított ismereteket, tapasztalatokat, közöttük sok irányú asszociációt szőve. Így egy-egy dolog felidézésekor egészen különleges társításokra van mód. Ha egy kisgyermeket korához nem illő, sokféle feladattal vagy akár játékkezdeményezéssel árasztanak el, az a kreativitás gátlásának egyik biztos útja.

Tehát a gyerekek kötetlen, spontán játéka – mint az önépítés legkézenfekvőbb eszköze – alkalmas az iskolai kudarcok, beilleszkedési problémák megelőzésére, enyhítésére. Támogatja a játék a siker, a jó teljesítmény majdani megjelenését a hatékony önszabályozás létrehozásával, a kreativitás megerősítésével.

A spontán játék a gyermek lelki egyensúlyát, egészségét is képes védeni. A játék olyan, mint egy hatalmas vetítő felület, melyre a gyermek kivetíti mindazokat a belső rossz vagy pusztító erejű érzéseit, amelyek egyébként megbetegítenék lelkileg. A játszani tudó kisgyermek képes a játékban feldolgozni, átdolgozni, megszelídíteni az élményeit és érzéseit, s így már lehet velük békében élni, megbetegedés nélkül.

A játék valóban varázsszer sok baj megelőzésében, engedjük, hogy a gyerekek élni tudjanak vele!

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

JELKÉPEINK

SZELLŐ, VIHAR, FERGETEG

Földünk légköre sosem áll, folyton mozgásban van. Aki gyakran jár kint a szabad természetben, megtapasztalja, mennyire változatos lehet ez a levegőmozgás a szél erőssége, tartóssága meg a levegő hőfoka, frissessége szerint. A városlakó is érezheti a különbséget a friss hajnali szellő, a metsző novemberi hideg szél, a júliusi szárazság forró szélvihara, az arcunkba csapó jeges januári hófúvás között. A rekkenő hőségben felüdít a szélfúvás, a dermesztő hidegben az enyhe légmozgás is fokozza a didergést. Mindenki ismeri az erről szóló mesét: az egyszeri cigányember a Tél és a Nyár vetélkedésében a Szelet tartotta a nagyobb úrnak. Nem baj, ha nyáron forróság van, „csak Szél uram ott legyen”, nem baj, ha télen hideg van, „csak Szél uram ott ne legyen”.

A lélegzést ősidők óta a lélekkel és az élettel azonosítják. A levegő az a legfontosabb életelem, mely nélkül egy-két perc alatt véget ér az élet. Szellő vagy szellőzés nélkül fülledtnek, áporodottnak érezzük a légkört, a légmozgás felüdít, a bőr verejtékezését elpárologtatja, ezzel hűtő, frissítő érzést kelt. A kilégzésből keletkező szén-dioxidot elszállítja, oxigéndús levegőt hoz felénk. A szél hozza létre a természetben is a szükséges légcserét, a napsugárzástól felmelegedő talajról felhajtja a meleg levegőt, a tenger felől hozza a vízpárát, a felhőket és így tovább. A virágok egy részét a szél porozza be, ősszel az elhalt leveleket lesodorja az ágakról, a nedves füveket szárítja. A madarak röptükben kihasználják a légáramlatokat, ez segíti őket hosszú útjaikon. Az utóbbi években a globális éghajlati változás előfutáraként egyre több a pusztító erejű szélvihar: tornádó, tájfun, hurrikán. Ezek mutatják meg, hogy mégis milyen kicsi és gyenge lehet az ember a természet erejével szemben.

A szél erejét régóta használja az ember (vitorlás hajó, szélmalom, szélerőmű). Jelentőségét ezen felül az mutatja, hogy jelképként is szerepel a légmozgás. Gyors mozgású, eleven kislányokat szokás szélvészkisasszonynak nevezni, esetleg forgószélhez hasonlítani, vagy egyszerűen azt is mondhatjuk a hirtelen és nem mindig célirányos mozgású emberre (aki leveri az asztalról a tárgyakat), hogy szeles. Rejtő Jenő egy ilyen ifjú nőről írt regényt „A szőke ciklon” címmel. A Szellő nevet gyors járású csikóknak vagy kutyáknak is szokták adni. Az erős érzelmi hullámzásokkal, indulati megnyilvánulásokkal járó emberi kapcsolatokra alkalmazhatjuk a viharos jelzőt: viharos szerelem, viharos válás. Ha közben békés időszakok is vannak, arra azt mondhatjuk, hogy most éppen szélcsend van. Jól sikerült, mozgalmas, jó hangulatú előadások, koncertek, mulatságok divatos jelzője manapság: fergeteges. Is-merjük a bölcs közmondást: „Aki szelet vet, vihart arat” (2006. 10. lapszámunkban írtunk erről). Meg azt a népi tapasztalatot is, hogy „széllel szemben nem lehet vizet önteni”. Valamint azt is tudjuk, hogy egy indulatos emberrel szemben okos viselkedésünkkel „kifoghatjuk a szelet a vitorlájából”. Valamely jövőbeli történés előjele értelmében azt is szoktuk mondani, hogy pl. „már érzem az előszelét”. Ha valami eseményt erősen reklámoznak, „beharangoznak”, nagyon készülnek rá, aztán nem történik semmi különös, akkor úgy ítéljük meg, hogy „nagyobb volt a szele – vagy a füstje –, mint a lángja”. A hulló faleveleket hordja a szél, az embert normális esetben nem tudja elmozdítani, mégis megkérdezhetjük a ritkán látott vagy váratlan vendégtől: „Mi szél hozta erre?”. Ez több emberrel is előfordulhat, pl. mond-juk, hogy családokat, népcsoportokat „elsodorta a háború vihara”. Emlékezetes regények címeiben is szerepel szimbolikusan a szél: Szélvihar Jamaikában, Elfújta a szél, Üvöltő szelek.

DR. IGNÁCZ PIROSKA - klinikai szakpszichológus

vissza

Főoldal

Az oldal összefoglalása

Elérhetőség

Jöjjön el hozzánk

Bemutatkozás

Néhány szóban intézményünkről

Munkatársaink

Ismerje meg pszichológusainkat pszichoterapeutáinkat és pszichiátereinket

Tevékenység

Itt megtudhatja mit ajánlunk önnek

Készítette: Kovács Kázmér